Nagy László:József Attila!
Miért játszott a szíved, te szerencsétlenrombolva magad szüntelen télben,építve dalra dalt,s kifúlvakigyúlva,ésszel mérhető pontokon is túlratudatod mért nyilalt?Hiszen te tudtad:dögbugyor a vége e pokoli útnak,ott a hit is kihalt,hiszen te…