Hol nem. Volt egy ország, és volt neki egy kormánya is. Semmi különleges nem volt ebben az országban. Az emberek tették a dolgukat. A kormány is tette a dolgát. Olyan jól, hogy szinte észre sem vették. Komolyan. Ha minden jól működik, ki a fene törődik a kormánnyal?

Egy szép napon aztán hoztak egy rendeletet: Szombaton szabad szappanozni.

Az emberek többsége értetlenkedve fogadta.

Voltak, akik örültek neki. Végre egyértelművé tették, hogy mikor szabad szappanozni. Nehéz dolog ám mindenben önállóan dönteni.

Mások viszont háborogtak.

- Nehogy már a kormány mondja meg, hogy mikor szappanozhatok. Semmi köze hozzá.

Egy ideig nem is történt semmi változás. Mindenki szappanozott akkor, amikor éppen kedve volt hozzá, vagy ideje volt rá.

Idővel azonban egyre többen tértek át a szombati szappanozásra, és elkezdték gyanakodva figyelni egymást. Először csak tréfásnak szánt megjegyzéseket tettek.

- Ejnye, szomszéd maga már megint pénteken szappanozott. Hát szabad ilyet?

Később már fenyegetőztek.

Józsikám, ezen a szombaton sem szappanoztál. Nem lesz ám ennek jó vége!

Egyre inkább kisebbségbe kerültek a nem(csak) szombaton szappanozók. Kezdték szinte ellenségként kezelni őket. Kerülték őket, nem beszéltek velük, volt, aki még a munkáját is elveszítette.

Mindeközben akadtak akik bátran vállalták (az ember nem is hinné, mi mindenhez kell bátorság) a nem szombati szappanozást. Megalakították a szerdán szappanozók szektáját. Szerdánként összejöttek, és közös szappanozásokat tartottak.

A helyzet fokozódott. Már családok estek szét az eltérő szappanozási szokások miatt.

Aztán a következő választásokon teljesen váratlanul vereséget szenvedett az addigi kormánypárt. Bekerült a parlamentbe az időközben párttá alakult szerdán szappanozók szektája is. A kormány támogatásáért kizsaroltak egy rendeletet, ami előírta, a szappanozás napja szerda legyen.

Fuss el véle.