Elfogult leszek. A szerző régi ismerősöm, bár személyesen csak egyszer találkoztunk, de írásai alapján nagyon sok mindenben közel áll hozzám, de semmiben nem hasonlít hozzám. Ő tehetséges, sikeres, szép és minden más, ami egyáltalán nem jellemző rám.

Irigylem és csodálom.

Regényét egyes szám első személyben írta, de már az elején leszögezi, nem önéletrajz, ugyanakkor érezni, hogy a szerző a könyvben bemutatott élethelyzeteket nagyon jól ismeri, átélte, talán megszenvedte.
A regény főhőse egy névtelen kamaszlány a nyolcvanas évek végén, pontosan meghatározott időpontokban. Ez így lehetne egy korrajz az adott időszakról, egy tinilány szemével, szerencsére sokkal több annál. Igaz, hogy akkoriban sokkal korlátozottabbak voltak a lehetőségek, és az emberek többségének nagyon hasonló élményei voltak, a történet mégis teljesen egyedi, és egyáltalán nem korszak függő, játszódhatna akár napjainkban is.

Névtelenség. Mivel a főhős maga meséli el a történetét, természetes, hogy nem nevezi meg magát, de jellemző módon, senki sem szólítja a nevén, egyedül a nővére szólítja, egyszer Tücsöknek, amiről kiderül, hogy egy rég nem használt becenév.

Adott egy csonka család, anya és két lánya. Kifelé egy normális, működő család képét mutatva, boldogságot sugárzó fényképekkel, de belül semmi sem működik. (Persze, mindenki próbál egy olyan képet kialakítani magáról, ami szebb a valóságnál, és tapasztalt bloggerként tudom, működik ez úgy is, hogy mind igaz, amit leírok, a kialakított kép mégis hazugság.) Az anya talán a problémák elől is az alkoholizmusba menekül, de problémák ettől nem oldódnak meg, a két lány feladata lenne megoldást találni. De miért is lennének képesek rá?

Marad az elvágyódás, menekülési utak keresése. Főhősünknek megoldásnak tűnhet a szerelem, de az olvasó, már kezdettől érzi, talán mert a szerző érezteti, hogy Erik, a szerelme, nem megoldás.

A kislány megalázó helyzetek sorával találja magát szemben a családon kívül is, (a konyhás nénitől az abortusz bizottságig) és ezek egy része valóban a korra jellemző, de vannak más helyzetek más megalázások.
Van ebből kiút? Eszter, a kislány nővére, feladja a küzdelmet és öngyilkos lesz, éppen akkor, amikor ő is élete mélypontján van. Neki egy kis segítséggel sikerül talpra állni, és tovább küzd.
Azért várom a következő regényt, hogy megtudjam, ebből a helyzetből hogy lehet véglegesen kiemelkedni.

Segítség? Persze Erik egy pszichopata volt, de akkor sem lehet az a megoldás, hogy verőemberekkel tönkreveretjük. ( Csak mondom.)

Jeleztem, hogy a regény több mint korrajz, de annak is nagyon pontos, ha valakinek esetleg nosztalgiái vannak azzal a korral kapcsolatban, javaslom, olvassa el, és ha érti is, rá fog döbbeni, egyáltalán nem volt az olyan szép, mint amilyennek jó pár év távolából tűnik.

Nincsenek tabuk a könyvben, mindenről nyíltan, szókimondóan beszél.

Még egy apróság. Gondosan szerkesztett szöveg, nem találkoztam egyetlen rossz mondattal sem. Talán fölösleges megjegyzésnek tűnik, de sokszor ismert, neves írók könyvét olvasva is felszisszenek: Hogy lehet ilyet leírni.