Úgy tíz éve már játszották, de már várható volt, hogy ismét műsorra kerül. Nincs olyan sok időtálló magyar musical, hogy ne vennék elő őket újra. És ez kétségtelenül az időállók közé tartozik.

Dés László – Geszti Péter – Békés Pál: A dzsungel könyve

A színlapon megemlítik még Hegedűs D. Géza és Radnóti Zsuzsa nevét is az eredeti változat közreműködőiként. Némi köze talán Rudyard Kiplingnek is van hozzá, de őt nem tartották szükségesnek megemlíteni.

Nem készültem előzetesen az előadásra, úgy gondoltam meglepetés nem érhet. Aztán mégis, mégpedig kellemes.

Megszoktam már, hogy az itteni zenés darabok előadásának leggyengébb láncszeme a koreográfia, leglátványosabb elem a páros lábon ugrálás. Elfogadtam, ennyire telik. Így aztán már nyitó képben meglepetésként ért egy látványos, igazán attraktív, akrobatikus elemeket sem nélkülöző, erőteljes kifejezőerejű koreográfia, ami aztán az egész előadást végig kísérte. Másnap néztem csak meg. A koreográfus: Ladányi Andrea.

Most már csak tartani kellene a szintet.

A zene volt, ami legjobban élt még az emlékeimben, talán az a legidőállóbb, de lehet, hogy csak azért, mert a dalokat nemcsak egy előadáson hallottam.

„Egy vérből valók vagyunk, ti meg én!” – a vadászó nép mesterszava.

Egyedül az emberek között lenne igaz, és pont ott nem működik.

Akik szerintem maradéktalanul jó alakítást nyújtottak:

Szakály Aurél – Sir Kán. Szerintem ő az előadás legjobbja.

Pap Lujza – Bagira

Kátai Kinga – Ká

És Hertelendy Attila, aki a régi előadásban Mauglit alakította, Csil szerepében.

Urházy Gábor László mint Buldeo – nem tudom, ez rendezői koncepció volt-e, a valószínűtlenül nagy puska, arra utal, hogy igen (rendező: Bal József) – eljátssza a szerep paródiáját, ami önmagában nagyon mulatságos, de ezáltal teljesen súlytalanná válik Maugli és az emberek közti konfliktus.