Félelmeim
2010. április 06. írta: obsidian1

Félelmeim

Félünk-e képzeletünk teremtményeitől?

Nemrég olvastam Pünkösti Árpád könyvében (Az alsó fiók), őt hiába ijesztgették holmi lidércekkel, egyáltalán nem félt tőlük. Azzal magyarázza, ő álomfélő, vagyis a félelmeit álmában élte át.

Nem tudom ez volt-e az oka, de amennyire visszaemlékszem, a képzelet szörnyeitől én sem féltem soha. Teljesen nyugodtan elvoltam egyedül a sötétben, nem féltem a temetőben, nem féltem az erdőben. Szellemek, lidércek számomra csak a mesékben léteztek. A mesehősökkel persze teljes átéléssel együtt rettegtem, ha olyan volt a mese, de akkor benne éltem a mese valóságában, és a vasorrú bába ott nagyon is valóságos személy volt, nem az én képzeletem szülötte. Ha véget ért a mese, én visszatértem a valóságba. Magamnak nem képzeltem olyat, amitől félni kellene, vagy nem gondoltam azokat valóságosnak. Talán, mert a mesékben éltem át a félelmeimet?

Soha nem féltem, és most sem félek az ismeretlen jövőtől. Ráérek, akkor aggódni, ha tényleg baj van.

Álmok.

Voltak és vannak visszatérő, félelmetes álmaim. Üldözés, zuhanás. Van egy érdekes visszatérő álmom is. Nem annyira félelmetes, de nyomasztó. Meztelenül jelenek meg nagy nyilvánosság előtt.

Egészen azért nem vagyok mentes az irracionális félelmektől. Írtam már róla, mennyire gátlásos voltam nőkkel szemben. De nemcsak nőkkel szemben. Mindig is problémát jelentett odamenni valakihez, és kérni tőle valamit. Teljesen mindegy, hogy ismerős vagy ismeretlen.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zsolt51.blog.hu/api/trackback/id/tr768230182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

13709 2010.04.06. 21:21:18

szia Obsidian az álmoskönyv szerint (ha jól emlékezem, Krúdy) meztelenül megjelenni emberek előtt sikert és elismertséget jelent...szóval nem rossz...:) Bár érdekes, hogy az álomkönyv pontosan annak az érzésnek az ellenkezőjét "jósolja", ami inkább várható egy ilyen közszereplés kapcsán :) Az utolsó bekezdésben irtad, hogy gátlásosan közeledtél az emberekhez.. A "nekem a kérés nagy szégyen"? érzés az egyik ok, amiért az ember utál kérni.. Vagy más... Félelmek..én is irtam róla és Bo-56-nál is érdekeset olvastam erről. A félelem mozgató rugó is és gát is egyben...csak el kéne találni mikor legyen segitség és ne hátrány...:)) Meséktől én sem féltem...Film-szörnyektől viszont előfordult...ma is utálom a riogatást a filmben...pláne ha pusztán a riogatás a cél. üdvözöllek

12890 2010.04.06. 21:46:09

azt mondják, jobb félni, mint megijedni. szerintem, ez csöppet sem igaz, állandó félelemben élni sokkal rosszabb, és nem is lehet. szerencsés az az ember, aki az álmaiban éli ki a félelmeit. ha valójában félni kell majd, talán nem fog megijedni...

12635 2010.04.06. 22:00:25

én elméletileg félős vagyok, de szokványos dolgoktól félek és nem tudom miért, talán gyerekkorból maradtak, félek a sötétben egyedül, ismeretlen és nagyon kietlen helyen egyedül, egyedül soha nem nézek krimit és egyáltalán nem is olvasok krimit... az valóságos, hogy félek a fájdalomtól és a kíméletlen, súlyos betegségtől, ettől csak mostanában... félek attól, hogy nehogy át kelljen élni újra a reménytelen szegénységet, mert már sikerült... egyébként nagyon ritkán emlékszem az álmaimra, helytelenül úgy mondhatnám, nem álmodom... szerencsére nincsenek démonjaim, ahhoz túl egyszerű és földhözragadt lélek vagyok...

11229 2010.04.07. 08:12:17

Valéria hát az álmoskönyv nálam nem igazolódott be, pedig ez egy gyakran visszatérő álmom:) a horror jellegű filmeket nem tudom átélni, és a legvérfagyasztóbbnak szánt jeleneteken nevetni szoktam, annyira látszik a szándék

11229 2010.04.07. 08:14:28

kevi szerintem sem lehet állandó félelemben élni, és talán az állandóan rettegő embereket gyakrabban éri a baj

11229 2010.04.07. 08:25:35

gordius a valós dolgoktól való félelem természetes, bár az is lehet irracionális mértékű ha valaki tudja mitől fél, talán el is tudja kerülni ezeket a helyzeteket

78126 2010.04.07. 09:36:15

Nagyon érdekes az írásod és a hozzászólók gondolatai is. Több minden eszembe jut...

12635 2010.04.07. 10:49:29

6-ra, szerencsére nem irracionális mértékűek a félelmeim, mert optimista, plusz küzdő típus vagyok...

11229 2010.04.07. 10:51:25

anemone ugye megtudjuk, mi jutott eszedbe?

11229 2010.04.07. 10:53:52

gordius alapvetően én is optimista vagyok, de nem egy küzdő típus

54807 2010.04.07. 11:23:53

Éppen ellenkezőleg (Krúdy álmoskönyve irodalmi alkotás, semmi pszichológiai ismeret nincs benne), az álomban a meztelen megjelenés, vagy hiányos öltözet éppen a rejtőzködő személyiséget, a zárkózott, legbenső énjét soha meg nem mutató ember lelki kivetülése, aki tudat alatt vágyik a kitárulkozásra. Volt hasonló álmom, és azt reméltem, miközben szégyelltem magam és kínban voltam, hogy hátha az engem körbevett és szájukat tátó emberek nem veszik észre hogy nézek ki ott, a kezem meg fügefalavél... Nekem is van gyerekkorom óta visszatérő álmom: valahonnan, valami toronyból menekülni kell, valami hágcsó, aminek fokai, ahogy rálépek, töredeznek le alattam, én nagyokat huppanok, végül leérek és menekülök tovább. Honnan? Hová? Ez sose derült ki, mellesleg semmi félelem nincs bennem. Talán emlék egy előző életből :-))

11229 2010.04.07. 11:44:18

azt hiszem, ez az álomfejtés jóval közelebb áll a valósághoz hasonló menekülős álmai talán mindenkinek vannak, ki tudja, honnan jönnek

78126 2010.04.07. 12:12:36

Nos, a meztelenségről...a zsidókat ért megalázások csúcsa - számomra - az egymás előtt történő levetkőzés. Azt hiszem engem itt lőttek volna agyon az ellenállásom miatt. Az "utolsó ajtók " azok, melyek leginkább izgatják a környezet fantáziáját. Nem értek egyet Ossiannal, mert szerintem éppen az írók ( és minden művészek!) a legfantasztikusabb diagnoszták és akár terapeuták is a lélektan kiismerhetetlen(nek tűnő) útvesztőin. Az erőszakosság és a bizonytalanság lehet az, ami bezár és félelmeket ébreszt, még álmunkban is. A mai világ mindenről tudni akar, mindent kontrollálni akar - dehát ez is színtiszta félelem!! - ami elől éppen az egészséges lélek késztetést érez elmenekülni. Másrészt valahogy szembefordulni is kell és azt mondani : EDDIG! ÉS NE TOVÁBB!! Off: Ossian, ha nem volna Benned félelem, arccal és saját blogban írnál, nem albérletben. A félelem egyik tulajdonsága, hogy nem érezzük! "Csak szerényen meghúzódik bennünk" .

11812 2010.04.07. 12:16:23

húúúúúúúúúúúúúúúúúú! profi álmodó vagyok. szines, szagos, hideg és meleg levegőjű álmaim is vannak! a legtöbb filmrendező elbújhat mögöttem! Rémes! meg nem is rémes is van!

54807 2010.04.07. 13:33:59

"Off: Ossian, ha nem volna Benned félelem, arccal és saját blogban írnál, nem albérletben. A félelem egyik tulajdonsága, hogy nem érezzük! "Csak szerényen meghúzódik bennünk"" Anemone, tényleg nemigen tudom, csak könyvekből, regényekből (a nagy oroszok ezt kiválóan művelték), mi a félelem. abszolute ismeretlen érzés, talán volt, hogy tartottam már valamitől, vagy nem a legjobb előérzettel vártam azt a valamit, vagy a halálesetek a családban - az ember szorongva várja, és tart attól, hogy éli meg - de félni, rettegni: ismeretlen fogalom nekem. A blog dolog: hát itt teljes a félreértés! Onnan indul, hogy nem akarok blogot. Sem itt, sem máshol. Nincs időm rá - aztán, ha meg már beleelegyedik az ember, nem könnyű abbahagyni, látom én. Hogy ez félelem lenne, óriási tévedés. Egy avatart így is feltehetek, nem? Aztán többet tud meg rólam, aki kíváncsi? Én többet tudok Valériáról, mint ő rólam? - pedig neki van avatarja.(Sőt én vagyok az egyetlen, Atlasz mellett, aki a lakhelyét sem titkolja). De milyen félelem is munkálna bennem, avatarral, névvel, utca, házszámmal? Semmilyen. Ja, hogy egy papus nevű fickó megfenyegetett a postjában? Drága Anemone: jó a humorom, hidd el. Bocs, Obsidian

11229 2010.04.07. 13:39:40

anemone a katonaságnál még nekem sem volt természetes levetkőzni mások előtt (a kamaszkorról nem is beszélve), mostanra ez már elmúlt bezárkózás, nyitottság erősen személyiség függő, mint ahogy az is, kiben mi ébreszt félelmet lehetetlen mindent kontrollálni, nem is kellene

11229 2010.04.07. 13:42:30

kalimpa a filmrendezők sokszor hozott anyagból dolgoznak nekem az álmok csak képek, se hang, se szag, se hideg, se meleg

54807 2010.04.07. 14:15:14

Szia Kalimpa! Nagyon sokat álmodom, színes, érdekes történeteket, kalandfilmbe illő epizódokat, többnyire nagyon jó álmaim vannak, rémálmom sose volt, csak befejezetlen álmom. Egyszer valami régi házban matattam álmomban, sok szoba volt benne, egyet kinyitottam, és olyan erős, dohos szag csapott meg, amilyet igazából a valóságban nem is igen volt alkalmam megtapasztalni. Nagyon elcsodálkoztam. (senki se hitte el :-) Bizony, fel kell tenni a kérdést: vajon honnan jönnek ezek?

11812 2010.04.07. 15:03:08

ossian: http://kalimpa.nolblog.hu/archives/2010/02/17/Almodtam/ http://kalimpa.nolblog.hu/archives/2007/09/21/Anyu_Engem_miert_nem_szeretsz/ http://kalimpa.nolblog.hu/archives/2009/05/28/Freud_erre_varrjal_gombot__Almodtam/

11639 2010.04.07. 17:46:44

Az agy bonyolult szerkezet, kémiai folyamatok játszódnak le benne, a félelem is leírható valami képlettel (biztos), csak eddig még nem sikerült. De már próbálkoznak vele. (PÁ könyvének apa-része valóban baromi érdekes. Jó könyvet olvastál, az a helyzet.)

11812 2010.04.07. 19:15:24

eltüntettem véletlenül egy kommentemet, pedig összeszedtem az összes álmairól szóló posztomat :(

11229 2010.04.07. 19:38:59

nagyhenceg kiábrándító, hogy az egész csak kémia (tényleg jó könyv, és egy kicsit irigyeltem is a kék füzetért)

11229 2010.04.07. 19:41:22

kalimpa sajnálom:(

11812 2010.04.07. 20:26:02

:( én is :'(

21564 2010.04.08. 09:03:26

oBSIDIAN! ENGEM VALAMIÉRT MEGNYUGTAT HOGY CSAK KÉMIA. taLÁN AZÉRT, MERT AKKOR MEGMAGYARÁZHATÓ?? NY

11229 2010.04.08. 10:07:05

és nekem semmi közöm magamhoz?

ossian 2010.04.08. 14:01:00

"Tudom, mi tejben a légy, tudom, ruha teszi az embert, "tudom, az új tavasz mi szép, tudom, mely gyümölcs, merre termett, tudom mely fán mily gyanta serked, tudom, hogy minden egy dolog, tudom a munkát, lusta kedvet, csak azt nem tudom, ki vagyok." Obsidián, barát, ez van. Talán elég egy élet, hogy kutassuk, amit kérdeztél: "semmi közöm magamhoz?" Talán nem.Talán igen. Talán kiderül. Titok a lelkünk, és nagyon egyedül vagyunk: szerető anya, apa, családtag sok lehet, barát meg ezer lehet. De kétszer, pajtás kurvára egyedül vagyunk, egy: amikor meztelenül kibújunk a világra, kettő: amikor egészen meztelenül: eltávozunk. Igen, lehet, még azt sem tudjuk, kik vagyunk.

11229 2010.04.08. 14:48:25

az addig rendben, hogy nem tudom ki vagyok, és egy életen át keresem magamat, de ha az egész csak kémia elég egy tabletta, hogy teljesen más legyek?

54807 2010.04.08. 15:26:13

Nem. Abban a pillanatban lettél az, aki, amikor először felsírtál.Dehogy is kémia: a szellem és a lélek uralja a testünket is. Az aszpirin enyhíti a fejfájásodat, a sebészkés megoldja az appendicitiszidet, kaphatsz antibiotikumokot, kikúrálhatnak mindenféle betegségből kémiai gyógyszerekkel: lehetnek stimuláló szerek, de nem változtatnak azon, hogy ki vagy. Mert ez az utolsó percben talán, de úgyis kiderül.

11229 2010.04.08. 21:03:21

nem hiszem, hogy bármi is kiderül, ha holnap keresztül megy rajtam egy kamion

11229 2010.04.09. 08:10:51

kalimpa sikerült megjeleníteni az eltűnt kommentedet kár, hogy már kevesen látják
süti beállítások módosítása