Valamikor Obsidian elképzelhetetlennek tartotta, hogy ő holmi kommersz darabokat nézzen meg színházban. Anno még a Fecsegő ékszerek megtekintéséhez is kompromisszumot kellett kötnie magával. Változnak az idők és változik Obsidian is, ma már egyáltalán nem olyan szigorú magához, Pici kedvéért még operetteket is képes végignézni. Igaz még mindig előfordul, amikor körülötte harsányan nevetnek, ő csak méla undorral néz maga elé, ennyire olcsó poénokat azért mégsem kellene bevetni.

Az Operaház fantomja talán más kategória, de elfogadva Kukorelly Endre véleményét:

„Eddig nem gondoltam végig, de "az irodalom" abban biztos különbözik "a színháztól", hogy amaz nem tartalmazza a nettó kommersz, "provinciális" szövegeket: nincs ekkora kutyulás.” – mégiscsak egy nettó kommersz előadásról van szó. Persze nincs evvel semmi baj, ha a helyi értékén kezeljük.

Ezek után jogos lehet kérdés, miért utazik Obsidian Zalából a fővárosba, hogy megnézze ezt az előadást. Egyrészt nem akarja magát kirekeszteni magát valamiből, csak azért, mert nem a fővárosban él. Általában Webber zenéjét is kedveli. Most éppen erre szerveztek utat.:DD Egyébként már régóta meg is akarta nézni, egyszer már majdnem sikerült is, de valamiért lemaradt róla.

Obsidian örömmel tapasztalta, hogy az aktuális szereposztást előre megtudta nézni a színház honlapján, van fejlődés.

Bár büszkén hirdetik, ez egy „nonreplika” előadás, a díszletek Obsidiant kísértetiesen emlékeztették a filmre (bár lehet, hogy rosszul emlékszik), ezzel együtt nagyon látványos és illúzió keltő. Az előadás is leginkább azzal jellemezhető, hogy látványos és hatásos, néhol talán túlságosan is hatásvadász.

Obsidian igazán jól szórakozott. Csak utána az a buszozás haza...