35 év - 2.
2010. november 12. írta: obsidian1

35 év - 2.

Úgy hozta a véletlen, az évfolyam találkozónk épp a házassági évfordulónkra esett. Szintén harmincötödik. Nem egészen véletlenül.

Mint azt  a találkozóról szóló posthoz fűzött kommentjében hmmm is megjegyezte, 35 még gombócból is sok. Hát még házasévekből.

Bocs, ez csak vicc volt. Komolyan.

Mi a hosszú házasság titka?

Fogalmam sincs. És egyáltalán a hosszú házasság egyáltalán nem biztos, hogy egyben jó házasság is. Ismeretségi körömben is vannak olyan párok, akik együtt élnek, de igazából már semmi közük egymáshoz. Jobbesetben csak közömbösen egymás iránt, de lehet néma gyűlöletben vagy nyílt tettlegességig fajuló háborúskodás is. Mi tartja őket együtt. Talán az anyagiak, talán meg akarnak felelni valamilyen elvárásoknak.

Tolsztoj megfogalmazása szerint, minden jó házasság egyformán jó, míg minden rossz házasság a maga módján rossz.

Nem tudom. Én találkoztam olyan jónak tartott házasságokkal, amelyek számomra elviselhetetlenek lennének. Pedig a maguk módján talán tényleg jók.

Olyan nincs, hogy egy házasságban ne legyenek problémák. Szándék és elhatározás kérdése is, hogy ezeket közösen megoldjuk, mert fontosak vagyunk egymásnak, és nem engedjük, hogy a gondok közénk álljanak.

Soha nem értettem, amikor valaki abban reménykedik, az ő kedvéért majd meg fog változni a másik. Ez egy igazi csapda helyzet. Nagy valószínűséggel nem fog megváltozni, de az sem jobb, ha igen. Megpróbál megfelelni a társa elvárásainak, alkalmazkodni hozzá, végül teljesen érdektelenné válik, nem őt szerettük meg.

Nem jó, ha valamit azért teszünk, vagy nem teszünk, mert az a másiknak tetszik, vagy nem teszik. Csak stresszeljük magunkat. Ha fontosnak tartjuk a társunkat, úgysem teszünk olyat, ami bántaná őt, vagy fájdalmat okozna neki.

A házasság nem szatócsbolt, hogy állandóan méricskéljük, ki mit adott, és mit kapott. Mindenki adja, amit tud, és amire a másiknak éppen szüksége van.

Ennyi bölcselkedés után csak pár szót.

Nagyon jól érzem magam, ha együtt vagyok Picivel, és rögtön hiányzik, ha néha nincs velem.

A magam módján ennyi a jó házasság.

A bejegyzés trackback címe:

https://zsolt51.blog.hu/api/trackback/id/tr278230292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

13118 2010.11.12. 21:57:18

"Nagyon jól érzem magam, ha együtt vagyok Picivel, és rögtön hiányzik, ha néha nincs velem." na ez a titka, ha Pici is így érzi.

59854 2010.11.12. 22:17:02

Nincs titok. El kell viselni egymás gyengeségeit is. Mindannyiunknak van bőven,

184360 2010.11.13. 04:46:59

törölve

13709 2010.11.13. 17:58:39

na...én egy élő példa volnék a hosszu házasságban "megőszült" feleségekre ----persze rendszeresen festem a hajam :))) de komolyan...36 éves házasok voltunk a nyáron a párommal...:))) de nem volt felhőtlen...hogy is lehetne? Ennyi éven át még a legbékésebb élőlények is halálra idegesítik egymást :))) és az nem biztos hogy az ember :)))

11229 2010.11.14. 13:37:21

hmmm bízom benne:)

11229 2010.11.14. 13:39:55

anton igen, nem szabad azt várni valakitől, hogy tökéletes legyen

11229 2010.11.14. 13:42:19

Valéria felhőtlen nem lehet, de halálra idegesíteni egymást azért nem kéne

78126 2010.11.17. 12:20:52

Gratulálok! Érettek lehettetek, amikor egymást választottátok. Oda tudtatok figyelni a megérzéseitekre, így a másikra is...a többi már "gyerekjáték"! :))

11229 2010.11.17. 12:50:05

köszönöm :) azért néha nem tűnik gyerekjátéknak
süti beállítások módosítása