„Nincsen bánatom, se gondom
Amit tudok, azt megmondom
Az életem nem nyugtalanít
Mindenkinek adok puszit
Akire nézek, boldog lesz ma este
A nagy örömtől szárnyal majd a lelke”
Ez a kis dal szólt Obsidian fülében a vonaton. Valóban boldognak és gondtalannak érezte…
Igazából Lengyelországba szerettem volna menni. Naná. Akkor mindenki Lengyelországba akart menni. Helyette ajánlották fel Zsolnát (Žilina). (Lengyelországba aztán öt év mólva egy eszperantó csoporttal jutottam el.) Tízen voltunk a csoportban. Senkit sem ismertem közülük előtte.…