Privát naplómban böngészve találtam egy megjegyzést a Harmonia Caelestis-szel kapcsolatban, és elgondolkodtam rajta. Azon a tényen túl, hogy szinte majdnem egyidősek vagyunk, a regényből az is kiderült számomra, hogy a gyerekkorunkat is nagyon hasonló körülmények között töltöttük. Ő illetve a családja persze büntetetésből, még ha ő gyerekként nem is érezte ezt annak, az én családomnak pedig ez volt a természetes. Találtam valami abszurditást abban, hogy ő, Magyarország egyik történelem formáló családjának tagja, és én, szegény parasztgyerek, szinte egy időben, hasonló körülmények hasonló élményeket éltünk át.

Kezdetben inkább elutasító voltam a műveivel kapcsolatban, mint befogadó. A Termelési regényen átrágtam magam, a mondatai tetszettek, de az egész mégis inkább idegesített. Talán el kellene újra olvasnom. Ez első művéről, ami igazán tetszett, nem is tudtam, hogy ő írta. A Tizenhét hattyúk-ból, ha jól emlékszem az Ésben jelentek meg részletek, akkor még nem felfedve az író kilétét. Azóta már az  általam legnagyobbnak tartott írók közé tartozik

Publicisztikai írásaiból közben az is kiderült számomra, hogy a véleményünk (világnézetünk?) is nagyon közel áll egymáshoz. Cikkeit olvasva nagyon sokszor úgy érzem, hogy ezt akár én is írhattam volna. (Ő ezt biztos nem gondolja az én írásaimról.) Illetve dehogy írhattam volna. Sokszor bennem fel sem merülnének azok a gondolatok, amikről ő ír, vagy ha mégis eszembe jutnának, mert azért van, amikor eszembe jutnak, nem tudnám úgy leírni, mint ő. De hát ez már, származástól függetlenül, tehetség kérdése.