Ötvenhat éves lettem én
Nem mintha ez különösebben közérdekű volna, és különben is ki az a bolond, aki azt ünnepli, hogy már megint öregebb lett.
Mégis. Alkalom egy kicsit elgondolkodni.
Dou venons-nous? Que sommes-nous? Ou allons-nous?
(Természetesen egy kukkot sem tudok franciául, de ennyi nagyképűséget most megengedek magamnak.)
Vagyis:
Honnan jövünk? Mik vagyunk? Hová megyünk?
Na nem! Ez így nem fog menni.
Újra.
Ötvenhat éves lettem én
Már megint egy évvel öregebb lettem. De hogy bölcsebb is? Talán attól, hogy van egy sereg olyan tapasztalatom, aminek én már semmi hasznát nem veszem, hisz már túl vagyok rajta. A fiatalabbak pedig azt mondják, köszönik, de ők saját maguk akarnak tapasztalatokat szerezni, és igazuk van.
Ötvenhat éves lettem én
Persze nem ünneplem az öregedést, de mégis. Alkalom a visszatekintésre. És a kérdések.
Ki vagyok én?
Honnan indultam?
Hova jutottam?
Mit kellett volna másképp csinálni?
Lehetett-e volna másképp csinálni?
Keményebbnek kellett volna lennem?
Engedékenyebbnek kellett volna lennem?
Minél idősebb vagyok, annál kevésbé találok válaszokat. Normális ez?
Ötvenhat éves lettem én
Ünnepeljek vagy szomorkodjak?
