Ludassy Máriának az És-ben megjelent megemlékezéséből értesültem róla, hogy elhunyt Fehér Márta filozófus.
Legtöbben talán akkor hallottak róla, amikor visszautasította Orbán Viktor meghívását a Széchenyi-díjasok díszvacsorájára, és erről felhívást tett közzé.

Nagyképűen akár a tanítványának is mondhatnám magamat, de az egy félév alapján, amíg a gépészkaron az előadásait hallgattam ez erős túlzásnak tűnne.

Vegyes érzésekkel vártam a filozófia tantárgyat, volt bennem némi érdeklődés iránta, de féltem, hogy valami elvont, unalmas marxista szöveget kapunk, amit azonnal el is felejtünk.

Ludassy Mária a hatvanas évek végén egy hölgynek látta Fehér Mártát, én a hetvenes évek elején egy vonzó fiatal nőnek (kilenc évvel volt idősebb nálam). És az előadásai egyáltalán nem voltak unalmasak és elvontak. Sőt. Olyan dolgokról beszélt, amik engem is foglalkoztattak. Beszélt erkölcsről, igazságról, szabadságról, rendről. Új nézőpontokat adott. Azon kevesek közé tartozik, akik hatással voltak a gondolkodásmódomra. Az ö hatására olvastam el többek között Goethe: Wilhelm Meisterét vagy Szathmári Sándor: Kazohiniáját és néztem meg Vihar kapujában-t.