Ott hagytam abba valamikor, I-nek az a hülye ötlete támadt, hogy bemutat a barátnőjének, A-nak.
http://zsolt51.blog.hu/media/image/2007-11-12/8229564/_post_id_23353.
Hát akkor ezt tényleg nagyon hülye ötletnek gondoltam. Amíg vártam rájuk az utcasarkon, egy folytában szidtam magam, hogy lehettem ilyen hülye, hogy ebbe beleegyeztem. Aztán megjelentek. Túl rég volt már ahhoz, hogy a részletekre emlékezzem. Ha csak úgy az utcán találkoztam volna vele, valószínűleg észre se vettem volna A-t. Nemcsak a külseje miatt, de az egész lényére jellemző volt valami háttérbe húzódás.
Hazudnék, ha azt mondanám, első látásra beleszerettem, de első pillanattól kezdve jól éreztem magam vele. Azt az estét hármasban töltöttük, és végigbeszélgettük Az utolsó vonattal, valamikor éjfél körül értem haza, és sírva aludtam el. Mit is sirattam? Ésszel már rég elfogadtam, hogy I nem tartozik hozzám, de igazából ekkor engedtem csak el, és ez még mindig fájt.
Legközelebb már Pesten találkoztam A-val. Ő Kertészeti Egyetemre járt én a Műszakira. Csak másfél hónappal idősebb nálam, de ő egy évfolyammal előttem tartott, nekem közbejött a katonaság is. Egyre gyakrabban találkoztunk, egyre több időt töltöttünk együtt, és egyre inkább hiányzott, ha nem voltam vele. Aztán már nagyon szerelmes voltam.
Mindkettőnknek ez volt az első (és egyben az utolsó, vagyis egyetlen) komoly kapcsolata. Tudom furcsa ez mostanában, de nem akarok sem panaszkodni, sem követendő példának mutatni, egyszerűen csak tényként közlöm.
Közben kialakult valamilyen testi kapcsolat, de a szeretkezésig nem jutottunk el. Szenvedélyesen csókolóztunk, a kezeink már majdnem hogy szeretkeztek, képesek voltunk órákig szorongatni és simogatni egymás kezét. Még most is beindulok egy kézszorítására. Nagyon szép volt így is, de azért nekem nagyon hiányzott a sex. Nyáron inkább csak hétvégeken találkoztunk. Esténként, amikor a szülei már lefeküdtek kettesben maradtunk a szobában, ilyenkor végigsimogattam és csókolgattam az egész testét, a bugyija alá is benyúltam. Lehet, hogy rámenősebbnek kellett volna lennem? Furcsa dolog ez, most ilyen nyíltan írok erről, de egymással nem nagyon beszélünk a sexről, pedig azt hiszem abban nagyon egymásra találtunk. Még ennyi idő után is tudunk egymásnak újat nyújtani, és soha nem kötelességszerű, unott dolog a szeretkezés. A következő félévet A Siófokon töltötte üzemi gyakorlaton. Utána újra volt egy félév, amikor mindketten Pesten voltunk, ekkor már teljesen egymáshoz tartoztunk. A ekkor befejezte az egyetemet, nekem viszont volt még hátra egy év. Ő Bakon kezdett el dolgozni, így nagyon mesze kerültünk egymástól. Rengeteget leveleztünk, de elég ritkán találkoztunk. Számomra magától értetődő volt, hogy összetartozunk és a házasság csak egy formális dolognak tűnt, ő viszont bizonyosságot akart, így amikor elkezdtem dolgozni, hamarosan össze is házasodtunk. Esztergomba mentünk nászútra. Három napig még kénytelen volt őrizgetni szüzességét. (Nem muszáj kinevetni.)
Egy darabig még távházasságban éltünk, mert Egerszegen csak a következő évben indult el a cég, ahol dolgozni akartam , addig a pesti anyacégnél kellett maradnom.
Nem tudom, egy kívülálló milyennek láthatja a kapcsolatunkat, biztos van, akinek elviselhetetlen, néhánynak talán ideális, de igazából nem is érdekel. Azt hiszem sok kapcsolat ment amiatt tönkre, hogy különféle elvárásoknak próbáltak megfelelni, csak éppen egymásra nem figyeltek.
Persze nem volt a mienk sem egy problémamentes kapcsolat, voltak válságos időszakok is, írtam is erről már blogomban.
http://zsolt51.blog.hu/media/image/2007-11-12/8229564/_post_id_25422.
Amúgy a múlt héten volt a 32. házassági évfordulónk.
