Tegnap Obsidian moziban volt a feleségével, megnézték a Szerelem a kolera idején-t. Kereken tízen voltak a teremben, úgy érezhették, mintha csak egy zártkörű vetítésen lettek volna.

Obsidian tudja, hogy egy filmet önálló műalkotásként kellene kezelni, függetlenül az alapjául szolgáló irodalmi műtől, de ő nem tudta magát függetleníteni a regénytől. Nem úgy, hogy a filmben a regényt kereste, de a film állandóan felidézte a regény alapján benne kialakult képeket. Néha kicsit talán tarkább volt a filmen látható kép, de ez valószínű, csak Obsidian szegényes fantáziájának a következménye. Volt néhány részlet, amikor Obsidian úgy érezte, igen itt már jártam.

Obsidiannak fogalma sincs, önmagában hogyan hatott volna rá a film, de nem okozott csalódást.