Matek-e? Nem! Ma teke.

Elnézést a hülye szóviccért.

Ma tekézni megy kis munkahelyi kollektívánk. Aki az utolsó helyezettre akar fogadni, nyugodtan fogadhat rám. Évente egyszer szükségét érezzük egy ilyen megmozdulásnak is, hogy aztán másnap mindenki izomláztól, húzódástól fájó lábakkal ébredjen. Amúgy egész jó hangulatú szokott lenni. A játék annyira leköt mindenkit, hogy nem marad idő politizálásra vitatkozásra, néhány üveg sörtől még nótázni sem kezdenek, a pályabérlet is lejár mielőtt megunnánk.

Kétségtelen, hogy én vagyok a legbénább, de nem zavar, és majdnem minden körben akad valaki, aki még nálam is gyengébben gurít, de a végelszámolásnál azért őrizni szoktam utolsó helyemet.