Ezzel a régi posttal csatlakozom intruder és akimoto moszkvai beszámolójához.
(mentegetőzés)
Ki a fene dicsekszik mostanában azzal, hogy ott volt 85-ben a moszkvai VIT-en? Igazából én sem dicsekedni akarok, csak most, hogy menthetetlenül tönkrement a fellépő pólóm bizony volt nekem olyanom is, élénk sárga színű, a mellén átlósan egy nagy ZALA felirat szóval most gondoltam rá, hogy néhány fényképen és egyre halványodó emlékfoszlányaimon kívül semmi nyoma nem maradt már, pedig akkor azt hittem, valami fontos dologban veszek részt.
(előzmények)
Volt egy VIT-vágta elnevezésű sokfordulós vetélkedő, aminek a döntőjét a tévé is közvetítette. A megyei versenyen elért helyezésünk alapján munkahelyem csapatából hárman kerültünk be a megye válogatottjába, ami aztán végül megnyerte a döntőt is. Akkoriban mindent Zala nyert. Hát ezen a döntőn viseltem azt a bizonyos pólót. A csapatkapitányunk akkor könyvtárigazgató volt, azóta a FIDESZ színeiben futott be politikai karriert. Hát ő biztos nem dicsekszik a VIT részvétellel. A budapesti stúdióból Vágó István vezette a műsort, a Zalaegerszegre küldött riporter Győrffy Miklós volt, és ha jól emlékszem Nemeskürthy István elnökölt a zsűriben. Nohát ennek a vetélkedőnek a megnyerésével jutottam én ki a VIT-re.
(vonaton)
Kifelé vonattal utaztunk. Mivel ekkor volt a Gorbacsov-féle szesztilalom, első feladat a magunkkal vitt alkohol elpusztítása volt. Azzal fenyegettek bennünket, hogy az orosz vámosok szigorúan át fognak mindent vizsgálni, és akinél szeszt találnak, azt akár vissza is küldhetik. Hát gondoskodtunk róla, hogy ne találjanak. Ezek után természetesen semmit nem néztek meg. Fárasztó volt, de ez kényszerű együttlét jó alakom volt arra, hogy most már alaposabban megismerjük csapattársainkat, és a többieket. Kiderül az is, hogy a Pest megyei VIT-vágtás csapat VIT-re kijutó tagjai is a csoportunkhoz tartoznak.
(Lenin)
Másfél napos vonatozás után szakadó esőben értünk Moszkvába. Mint utólag kiderült alapos kerülővel vittek bennünket a szállodába, csakhogy végigmenjünk a Kalinyin sugárúton. A szervezők negyedórát akartak adni, hogy elfoglaljuk a szobánkat és lemenjünk reggelizni, mert vár bennünket Lenin. Mi úgy gondoltuk, olyan nincs, hogy két vonaton töltött éjszaka után le ne zuhanyozzunk, Leninnek van elég ideje várakozni. A mauzóleumnál a szakadó esőben több száz méteres sorban álltak az emberek, hogy bejussanak. Egyszerűen elképesztő. Kényszerítették őket, vagy kötelességüknek érezték? És hogy utálhatták a magunkfajta turistákat, akik csak leszállnak a buszról, és besétálnak az orruk előtt.
(kirándulás)
A második nap programja kirándulás Vlagyimirba és Szuzdalba. Már harmadik napja vagyunk alkohol nélkül. Félúton megállunk egy autós pihenőnél, ahol lehet sört kapni, fel is tankolunk alaposan, nem gondoltuk, hogy később ebből még baj lesz. Mivel elhagytunk valamilyen körzethatárt, rendőri kísérettel mentünk, nem lehetett csakúgy megállni, így aztán, amikor a nyolc busz megállt Vlagyimirban az Aranykapunál, a lezúduló tömeg megrohanta az első bokrokat, hogy könnyítsen magán. Meglehetett a véleménye a helyieknek a magyarokról.
Vlagyimir óvárosa csodálatos. Egy kis csalódás volt, hogy kívülről mutattak csak egy templomot, amiben Rubljov ikonok voltak, de éppen zárva volt.
Szuzdal egyenesen varázslatos, és addigra már engem is elvarázsolt egy lány.
Sikerült feltölteni alkohol készletünket is, így este a szállodában rendeztünk egy ismerkedési estet, ahol én már csak egy valakivel ismerkedtem.
(hihetetlen)
Verbunkost táncoltam egy puerto-ricoi lánnyal.
(megnyitó ünnepség)
Impozáns, látványos, jól szervezett, semmitmondó.
(burjátok)
Egyik este valamilyen nemzetközi klub volt a program. Lélekben már felkészültünk valami unalmas esztrád műsorra. Az első részben egy leningrádi rock zenekar lépett fel, a nevükre már nem emlékszem. Nem is voltak rosszak, de azért nem váltam a rajongójukká. Szünet után aztán egy burját népi együttes következett. Alig hittünk a szemünknek és fülünknek. Valami annyira ősi dallamok és előadásmód, amiről nem is gondoltuk, hogy még létezik.
(hazafelé)
Haza már szerencsére repülővel jöttünk. Túl fáradtak voltunk már egy olyan hosszú vonatozáshoz. Ferihegyen aztán a búcsú fájdalma, soha többé nem találkozom vele.
(Lenin a térdemen)
Szinte bárhová mentünk mindenhol kaptunk jelvényeket, köztük Lenint is. Akkoriban feszülős pólókat hordtam, arra nem tudtam kitűzni. Néha volt rajtam bézbólsapka, olyankor arra tűztem ki, de általában a farmerom szárára. Volt egy veterán küldöttség is, olyan emberekből állt, akik ott voltak az 57-es VIT-en is. Moszkvában legfeljebb a szállodában találkoztunk, mert más programjaink voltak. Volt köztük egy zalai is, valami pártfunkci. Ferihegyről egy busszal jöttünk. Haza. Egyszer, amikor megálltunk, odajött hozzám, és számon kérte rajtam, hogy merészelem Lenint a térdemen hordani, ő nem akar belőle ügyet csinálni, de azért vigyázzak magamra. Valaki elütötte azzal a dolgot, hogy így biztos nem térdeltem le a templomban. De megijedtem.