Újra itt, és nem csak kukk.
Hát ez gyorsan eltelt. Nem voltam túl lelkes, hogy idén jobb híján az anyósomnál nyaralunk. Végül egész jól sikerült. Két nap strandolás a sárvári fürdőben. Hétfőn kettesben Picivel, pénteken nagy családi fürdőzés. Egy napra utánunk jöttek a lányomék is, és csatlakoztak hozzánk más rokonok is. Még sörözhettem is, alányom vállalta a sofőrködést. Közben pihentettem, a bőrömet. Egész jó színem lett. Pénteken már végig a napon voltam. Belefért az időbe ráérős rokonlátogatások, és rég nem látott ismerősök megkeresése is. Még azon sem húztam fel magamat, milyen megfellebbezhetetlen ítélete van egyeseknek olyan dolgokról, amelyeket legfeljebb hallomásból ismernek.
Meghallgattuk az FM Zero nevű szombathelyi zenekart. A város főterén hetente három este van valamilyen műsor, ennek keretében léptek fel ők is. Világzenei együttesként szerepeltek a plakáton. Én nem igazán tudtam volna besorolni őket semmilyen kategóriába sem. Szaxofon, basszusgitár és három ütős. Ebből is látszik, hogy a ritmuson volt a hangsúly. Nekem kifejezetten tetszett.
Szombat este a várudvaron még megnéztük a József és színes, szélesvásznú álomkabát-ot a Sziget Színház előadásában. Most hallottam róluk először. Pintér Tibor a vezetőjük, rajta kívül csak egy szereplőt ismertem, aki megfordult a zalaegerszegi színházban is. Ettől függetlenül egész jó előadás volt, talán mert nem akart többnek látszani, mint ami.
Szombat este 11 körül még belefért egy jó kis beszélgetés az utcasarkon egy rég nem látott unokatestvérrel.
Nagyjából ennyi volt. Folytatódhat a küzdelem a túlélésért.
