2010. január 15. írta: obsidian1

Nem szabad

Amíg nem tudok újat írni előszedek néhány régit

Csaba ért először a Délibe. Megvette a jegyét, és a vonat végében várta a többieket. Eredetileg karácsonyra akart hazamenni, de Éva, a húga, rábeszélte, hogy menjenek együtt a két ünnep között. Nem kellett különösebben győzködni, nem hiányzott neki egy karácsony hármasban a szüleivel. Hamarosan megpillantotta Évát és a barátját, Gyurit, de volt velük egy ismeretlen lány is. Éva ugyan említette neki, hogy új szobatársa van az albérletében, de nem mondta, hogy ő is jön velük. Egy kicsit furcsállotta, hogy még nem mutatta be neki, eddig majdnem minden barátnőjével megpróbálta őt összehozni. Amikor odaértek hozzá és felnézett a lányra, megértette miért, az jó 20-25 centivel magasabb volt nála.

- Szia. Régóta vársz?

- Áá, csak pár perce.

- Ja ti még nem is ismeritek egymást. Judit, a szobatársam. Ő is jön velünk.

- Szia. Csaba vagyok.

- Miss Judy Juhos.

Az ünnepek között nem sokan utaztak a vonaton. Olyan régi fajta kupéban foglaltak helyet, ahol a folyosó oldalt van az ülések mellett.

Csaba ekkor nézte csak meg igazán Juditot. Piros vászonnadrágot viselt, aminek állandóan lecsúszkált zipzárja. Nagyon kedves és közvetlen volt, mégis volt benne valami titokzatosság.

Éváék már elég jó hangulatban voltak. Mint kiderült aznap vették meg a jegygyűrűket, és utána beültek valahova megünnepelni. Ahogy helyet foglaltak előkerült egy félliteres Hubertus, amiből Kelenföldig csak az üveg alján maradt egy kevés mutatóba. Azt aztán egész Celldömölkig őrizgették. A nagy részét Éva itta meg, a többiek éppen csak belekortyoltak egyszer. Csinálta is utána a műsort, de akkor ez még inkább csak jópofaságnak tűnt.

Csaba szokatlanul felszabadultan kezdett társalogni Judittal. Eléggé gátlásos volt és szinte elnémult, ha egy lánnyal került kapcsolatba. Talán a Hubertus hatása vált, bár az alkohol nála inkább az önsajnálatot szokta növelni és nem a bátorságot. Talán Judit közvetlensége hatott rá így, vagy csak egyszerűen nem akart semmit a lánytól.

Veszprém után már csak ők maradtak a kupéban. Éva kezdett kijózanodni és rátört a fáradtság. Már arról is lemondott, hogy felmásszon a csomagtartóba, végig feküdt a négyes ülésen és hamarosan elaludt. Judit fejét Csaba ölébe hajtva szintén lefeküdt. Csabát egyre inkább elbűvölte a lány. Fel-felhúzta a lecsúszó zipzárját, és egyre hosszabb időre felejtette ott a kezét. Lehajolt hozzá, és szájon csókolta. Judit hagyta, de nem viszonozta.

Celldömölk előtt egy kicsit összeszedték magukat, megitták a maradék Hubertust, nem akarták, hogy az ott felszálló határőrök kötözködjenek velük.

Másnap délután Csaba egyedül maradt otthon. A szülei az egyik szomszéd faluba mentek át egy temetésre, a többiek Éva barátnőit látogatták meg. A régi Terta rádión Cseke Lászlót hallgatta, közben Judit körül forogtak a gondolatai. Talált egy bontatlan üveg lengyel vodkát és elkezdte kortyolgatni. Rövidesen visszatértek Éváék egy nagyobb társasággal. Miután megállapították, hogy a fél üveg lengyel vodkán kívül semmilyen alkohol nincs a háznál, rábeszélték Csabát, hogy menjen el a pincéhez borért. Judit kérte, hadd menjen ő is vele. Fogtak hát egy-egy öt literes demizsont és elindultak. A pince gyalog jó negyedórányira volt a házuktól. Jó hangulatban végigfecsegték az utat. Csaba apjának jó savas otelló bora volt, de ez most nem számított. Csaba gyakorlottan kezelte a lopót. Amikor otthon volt, az apja mindig őt küldte a hegyre borért. Az első lopóval az utolsó cseppig megitták, utána pedig minden lopóból egy-egy pohárral megittak, végül azért megteltek a demizsonok is. Hazafelé már nótázva indultak. Egy tábla őszi vetésen keresztülvágva próbáltak lerövidíteni az utat. A tábla sarkán volt egy szalmakazal, annak a tövében pihentek egy keveset. Csaba itt mondta először Juditnak, hogy szereti őt, és meg akarta csókolni. Judit csak annyit mondott, nem szabad. Mielőtt tovább indultak még ráhúztak a demizsonokra. Körülbelül ekkor jött mindkettőjüknél a filmszakadás. Nyakig sárosan, inkább mászva, mint járva, de épségben haza juttatták a bort.

Csaba a padlón fekve ébredt félig kijózanodva. Judit még aludt mellette a heverőn. Megvárta, amíg ő is felébred, és együtt mentek ki a többiekhez. Röhögve fogadták őket. Egymás szavába vágva mesélték, hogyan értek haza. Hogy Csaba nem volt hajlandó átmenni a másik szobába aludni, mindenáron Judit mellett akart maradni, csak azt hajtogatta, ő Juditot szereti. Csaba szégyellte magát. Fájt neki, hogy kinevetik. Szégyellte, hogy kiadta magát. Fájt neki a kudarc. Amikor rövid időre kettesben maradtak Judittal, csak annyit mondott:

- De én tényleg szeretlek téged.

- Tudom, de nem szabad.

Visszafelé a vonaton egymással szemben ültek, de nem néztek egymásra, és nem szóltak egymáshoz. Bámultak ki az ablakon, és próbálták magukban elrendezni a történteket. Éva és Gyuri próbálta időnként oldani a hangulatot, de hamar rájöttek, hogy reménytelen. Csaba még elkísérte őket az albérletükig, aztán egyedül sétált a villamos megállóig egy kihalt utcán. Ekkor kezdtek el folyni a könnyei.