János vitéz
János vitéz
Zalaegerszegi bemutatója kapcsán is sokan botrányt emlegettek. Kis város, kis botrány, de botrány. Még a színház házikritikusa is, aki pedig majdnem minden bemutatóról lila ködbe burkolt dicshimnuszokat szokott zengeni, most egyértelműen kudarcról írt.
Jól tudom persze, botrány ma abból lesz, amiből csinálnak, majdnem teljesen függetlenül a botrány tárgyától.
A János vitéz esetében, ha az nem okozott botrányt, (persze lehet, hogy okozott csak én nem tudok róla) hogy Petőfitől egyetlen sor sem maradt benne, mi az a rendezői felfogás, amit már botrányosnak nevezhetünk.
A sok rossz vélemény ellenére tegnap megnéztük – ha már megvan a bérletünk – és semmi botrányost nem találtam benne.
Hogy nem azt a szép operettes álomvilágot kaptuk? Hát nem. És ez, miért lenne botrány?
Ahogy hallottam, sokaknál a nyitó jelenet verte ki a biztosítékot. Persze nem azt várnánk, hogy a huszárok a falubeli lányokkal ölelkeznek. Nem kell itt valamiféle nyíltszíni szex jelenetre gondolni, sok ember prüdériáját mégis sértette. Meggondolandó, érdemes volt-e a nyitó jelenet kedvéért szinte az egész darabot átdolgozni, de egyértelmű az eredeti helyén nem lehetett volna így megcsinálni.
Külön dicséretet érdemel, hogy ha csak néhány sor erejéig is, de visszacsempészték Petőfit a darabba.
Jött hozzám ma az egyik munkatársam, akinek véletlenül ugyanolyan bérlete van, mint nekünk, és felháborodottan kérdezte, hogy lehetett János vitéz farmerban és bőrkabátban. Hát igen.
Szörnyű:DDD
