Nem vicc, valóban a szomszédom, már tíz éve. Mint szobor a dombon. Illetve egy műdombon, de egy király nem alacsonyodhat le közénk, minimum egy domb tetején kell állnia. Ha nincs, hát csinálunk. Így készül a dicső múlt.

Polgármesterünk szerint, aki már nem sokáig lesz polgármester, de időben kreáltak neki egy miniszteri biztosi állást, a legszebb Szent István szobor. Mások szerint batman. Szerintem egy millennium paródia.

Ha már itt a szobor, itt kezdődik az ünneplés, az ünnep előestéjén.

Az ünnepség kezdete előtt Onagy novelláját olvastam az  és-ben, ami nem kellene, hogy említésre méltó legyen, de amióta Onagyot ismerem ez az első eset, - hacsak el nem kerülte a figyelmemet, ami könnyen megeshet – így hát mégiscsak említésre méltó.

Fúvós zenekar hangja figyelmeztetett, hamarosan kezdődik az ünnepség. Illetve előbb még az éppen érkezők kezébe próbáltak fáklyát nyomni, hogy meg legyen a létszám a fáklyásmenethez. Ezt a lehetőséget inkább kihagytuk, és eloldalogtunk, a szoborhoz. Szokatlanul nagy tömeg verődött össze. Nem tudom kinek szólt az érdeklődés Papp Lajosnak vagy Keresztes Ildikónak.

Sztárnak kijáró taps fogadta az ismert szívsebész professzort, aki természetes nem szívsebészként mondott ünnepi beszédet.

A megszokott politikus hablatyolások helyett igazán üdítő volt egy normális emberi nyelven elmondott, közhelyektől mentes valódi gondolatokat tartalmazó beszédet hallani.

De.

Veszélyes gondolat nem létezőnek nevezni a jelenlegi alkotmányt, csak azért, mert 1949-ben született, holott ő is tudja, ez az alkotmány nem az az alkotmány.

Szent István Imre herceghez írt intelmei legyen, némi kiegészítéssel, az új alkotmányunk. Valóban? Egy jó király oldaná meg minden gondunkat?

Az igazi magyar vezérek nem egy domb tetejéről utasították a harcosokat: előre, hanem a sereg élén kiáltották: utánam; mondta, közben Szent István ott állt mögötte a (mű)dombon. Ennyit a jelképekről.

Szép dolog, hogy cselekvésre és összefogásra buzdított mindenkit, de talán van más út, is mint közösen imádkozni, hogy a közeljövőben legyen egy jó királyunk.

A beszéd után következett Keresztes Ildikó, de előbb át kellett vonulni a szobor háta mögé, egy ilyen léhaság mégsem illett a szent helyhez.

Egy cédén hozta magával a zenekarát. Megszokott dolog, akkor is egy kicsit illúzióromboló. Dicséretére legyen mondva, nem akart mindenáron megfelelni az ünnepi elvárásoknak, csak záródalként adta elő Máté Péter: Hazám című dalát.