Ismét egy vers
Ismét egy vers
Garai Gábor:
Fürtös fejek
Etűd két tételben
1
Fürtös hajú, ringó-csípőjű fiúk
és két-dimenziós,
lapos-mellű, csontos-térdű leányok
bolyongnak utcáinkon krisztusi gesztusokkal
Londontól Bukarestig
és Stockholmtól Nápolyig.
Nincs hangos véleményük a világról;
a lányok nyúlós filozófiákkal
– végtelen rágógumikkal – vesződnek,
a fiúk kezében olykor fölvonít,
de aztán halkan vinnyog csak tovább
az elektromos gitár.
Holnap – nem kétséges! – e lágy-csípőjű,
bágyadt-szavú és fürtös-fejű hímek
és csaknem kopaszra nyírt, homorú törzsű
lány-pajtásaik szaporítják tovább
a szinkópákba ernyedt emberiséget.
S nekünk szemünk se rebben majd, ha látjuk,
hogy ivadékaik közül a lányok
állát növi be naponta a borosta
– sörtéiken peng a villany-borotva –,
s fiaik élik át havonta
a természet vér-lucskos tisztulását.
2
A lány-fejű fürtös fiúk tekintetében
néma szemrehányás rejtőzködik.
A lány-fejű fürtös fiúk kitérnek
előlünk az utcán, és egy rossz szót se szólnak,
ha gépkocsink sárral veri be őket.
E lány-fejű fürtös fiúk semmit se tudnak
háborúról, romeltakarításról,
inflációról, újjáépítésről,
napi háromszori kosztban
kialkudott napszámról,
pénzért kikönyörgött
öklendező szeretkezésről,
dalos és lobogós lelkesedésről,
összetört emberségünkről,
mit embertelen kínjaink és bűneink satujában
tákoltunk össze újra – úgy-ahogy…
De félrehajtott fejjel néznek a messzeségbe
e lány-fejű, fürtös-hajú fiúk,
s a szemükben valami tétlen tiltakozás van:
konokságukért – méla mentegetőzés.
S kétéltű jelmezük beszél helyettük,
az mondja:
– Nézzetek fürtös fejünkre,
s ha viszolyogtok e lányos csípőktől,
értsétek meg:
velünk nemigen lehet már hadat viselni,
inkább kifordulunk nemünk formáiból,
semhogy még egy háborút főzzetek ki,
hisz tudhatjátok jól, hogy dühödt húszévesek,
férfias férfiak nélkül gyilkolni lehetetlen;
s bár hősök nem vagyunk
(sőt, sajnos, kételkedünk mindenféle hősben),
ellenállunk a buzgó uszításnak,
még ha megrakjátok a máglyát, akkor is;
úgy állunk majd ott, a rőzserakáson,
némán, mint hím-szűzei Orléans-nak,
akkor sem fér ki egy szó sem a szánkon, –
amíg a láng a szívünkig nem ér,
csak az elektromos gitár vinnyog kezünkben.
1967