Keshedt, vén arc vigyorg a tóbólÉs nem tudom: ki az?Föltámadtam, jaj, föltámadtam.
A FÖLTÁMADÁS SZOMORÚSÁGA
Piros, nagy köd-tályogok közülSunyított rám a csalfa Nap,Midőn így szólék:Kelj föl és légy szabad.
Tán Budapesten, talán máshol.Alig emlékszek valamireA néhai…