Már 35 éve. Ahogy elcsépelt közhelyekkel mondani szokták, már ennyi ideje kiléptünk a nagybetűs életbe. Szombaton volt évfolyam találkozónk. Ellentmondásos emlékeim vannak az egyetemről. Egyszer írtam valami olyasmit: ezek voltak életem legszebb és egyben a legszörnyűbb évei.

Körülbelül az évfolyam harmada jelent meg. Beleszámítva a szervezési hibákat is, nem is rossz arány. Pénteken még felhívott egy évfolyamtársam, hogy lesz-e évfolyam találkozó, mert ő nem kapott értesítést. Én több helytől is kaptam értesítést. Hiába, ha valaki aktívan jelen van a neten… Persze, ha valaki azt szeretné, hogy ne találják meg…

Kiderült, hogy a jelenlevők közül is többen csak az utolsó pillanatban kaptak értesítést, és valószínűleg sokan meg sem kapták.

Nem kellett sokat keresgélni helyszínt, ahol sok pocakos ezüstös hajú öregembernek látszó fiatal gyülekezett, oda kellett menni.

A folyosón regisztráció, adategyeztetés. Közben találgatás, ki kicsoda. Az előző találkozón kaptunk kitűzőt, most sem ártott volna. Sokszor kénytelenek voltunk bemutatkozni egymásnak. Idővel azért előtűntek a régi arcvonások.

Majorkával beültünk a terembe, és figyeltük a belépőket.

— Ő ki?

— ???

— Őt tudom ki, csak a neve nem jut eszembe.

— Hát az nekem sem.

— Neki régen is ugyanilyen hajkoronája volt, mint most, csak nem ilyen ezüstös.

— Ő a Szamóca, valami színházi ember lett.

— Látszik.

— Olyan ismerős, de nem tudom ki.

— Ő a GyukGyuri.

— Nekem így sem ismerős.

— Ő is egerszegi.

— A Guszti! —A Guszti!

Közben a szervezők azt számolgatták, hány adag kaja jut egy embernek. Sikerült nekik a fölösleget lemondani.

Át kellett szervezni a programot is. Az előzetesen tervezett előadások, élménybeszámolók helyett kellett gyorsan újat kitalálni, mert az eredeti előadók betegségre, rosszullétre, más elfoglaltságra hivatkozva lemondták részvételüket. Így elmaradt Mikipapával közös ismerősünk előadása is a polgármesterkedés rejtelmeiről.

Persze érdekes volt a hivatalos program is, de sokkal izgalmasabbak voltak a találkozások a rég nem látott ismerősökkel. Mindenkivel váltani néhány szót, vagy néhány emberrel hosszabban beszélgetni? Is-is.

A többség valamilyen formában kötődött a műszaki pályához, de voltak pálya elhagyók is. Lett belőlük pap, polgármester, rádiós, könyvkiadó, politikus. Évfolyamtársunk volt Déri János is.

Egy kis statisztika. Jelenlevők nagy része már vagy nyugdíjas, vagy számolta a nyugdíjig hátralevő napokat. Gyerekszámban hét gyerek a csúcs, amit már nehéz lesz túlszárnyalni. Bár van, akinek négy hónapos gyereke van, és még tervez újat. Unokában szintén hét a csúcs, ami viszont, azt hiszem, nem fog soká tartani. Tizenhat halottat számoltunk össze. Nagyon sok.

Délután a menzán folytatódott az összejövetel, svédasztalos ebéddel. Bár elvileg még mindig húsz százalékkal túl volt méretezve az étel mennyiség, mindent felzabáltunk.

Igazán itt indultak be a beszélgetések, de ötkor finoman céloztak rá, ideje volna távozni.

Értettük a célzást.