Úgy hozta a véletlen, az évfolyam találkozónk épp a házassági évfordulónkra esett. Szintén harmincötödik. Nem egészen véletlenül.
Mint azt a találkozóról szóló posthoz fűzött kommentjében hmmm is megjegyezte, 35 még gombócból is sok. Hát még házasévekből.
Bocs, ez csak vicc volt. Komolyan.
Mi a hosszú házasság titka?
Fogalmam sincs. És egyáltalán a hosszú házasság egyáltalán nem biztos, hogy egyben jó házasság is. Ismeretségi körömben is vannak olyan párok, akik együtt élnek, de igazából már semmi közük egymáshoz. Jobbesetben csak közömbösen egymás iránt, de lehet néma gyűlöletben vagy nyílt tettlegességig fajuló háborúskodás is. Mi tartja őket együtt. Talán az anyagiak, talán meg akarnak felelni valamilyen elvárásoknak.
Tolsztoj megfogalmazása szerint, minden jó házasság egyformán jó, míg minden rossz házasság a maga módján rossz.
Nem tudom. Én találkoztam olyan jónak tartott házasságokkal, amelyek számomra elviselhetetlenek lennének. Pedig a maguk módján talán tényleg jók.
Olyan nincs, hogy egy házasságban ne legyenek problémák. Szándék és elhatározás kérdése is, hogy ezeket közösen megoldjuk, mert fontosak vagyunk egymásnak, és nem engedjük, hogy a gondok közénk álljanak.
Soha nem értettem, amikor valaki abban reménykedik, az ő kedvéért majd meg fog változni a másik. Ez egy igazi csapda helyzet. Nagy valószínűséggel nem fog megváltozni, de az sem jobb, ha igen. Megpróbál megfelelni a társa elvárásainak, alkalmazkodni hozzá, végül teljesen érdektelenné válik, nem őt szerettük meg.
Nem jó, ha valamit azért teszünk, vagy nem teszünk, mert az a másiknak tetszik, vagy nem teszik. Csak stresszeljük magunkat. Ha fontosnak tartjuk a társunkat, úgysem teszünk olyat, ami bántaná őt, vagy fájdalmat okozna neki.
A házasság nem szatócsbolt, hogy állandóan méricskéljük, ki mit adott, és mit kapott. Mindenki adja, amit tud, és amire a másiknak éppen szüksége van.
Ennyi bölcselkedés után csak pár szót.
Nagyon jól érzem magam, ha együtt vagyok Picivel, és rögtön hiányzik, ha néha nincs velem.
A magam módján ennyi a jó házasság.
