Francia fogoly
2011. április 15. írta: obsidian1

Francia fogoly


Belőlem él! És egyre éhesebben!
És egyre kevesebb vagyok neki!
Ki el lett volna bármi eleségen:
most már a szívemet követeli.

Francia fogoly

Csak azt feledném, azt a franciát, kit
hajnalfele a szállásunk előtt
a hátsó udvar sűrüjében láttam
lopódzani, hogy szinte földbe nőtt.
Körülkutatva éppen visszanézett,
s hogy végre biztos rejteket talált:
övé lehet a zsákmánya egészen!
Akármi lesz is, nem mozdul odább.

S már ette is, már falta is a répát,
mit úgy lophatott rongyai alatt.
Nyers marharépát evett, de a torkán
még alig ért le, jött is a falat;
és undorral és gyönyörrel a nyelvén
az édes étel úgy találkozott,
mint telhetetlen testi mámorukban
a boldogok és boldogtalanok!

Csak azt a testet, reszkető lapockát,
a csupa bőr és csupa csont kezet,
a tenyerét, mely úgy tapadt a szájra
és úgy adott, hogy maga is evett!
Az egymás ellen keserülő szervek
reménytelen és dühödt szégyenét,
amint a végső összetartozást is
önönmaguktól kell, hogy elvegyék!

Az állatian makogó örömről
a suta lábát ahogy lemaradt,
és semmisülten kuporgott a testnek
vad gyönyöre és gyötrelme alatt!
A pillantását, - azt feledném egyszer!
Ha fuldokolva is, de falt tovább,
és egyre még, és mindegy már akármit,
csak enni bármit, ezt-azt, önmagát!

Minek folytassam? - Őrök jöttek érte;
a szomszéd fogolytáborból szökött.
S én bolyongok, mint akkor is a kertben
az itthoni kert árnyai között.
A jegyzetembe nézek és idézem:
"Csak azt feledném, azt a franciát..."
S a fülemből, a szememből, a számból
a heves emlék forrón rámkiált:

"Éhes vagyok!" - És egyszeriben érzem
a halhatatlan éhséget, amit
a nyomorult már réges-rég nem érez,
se földi táplálék nem csillapít.
Belőlem él! És egyre éhesebben!
És egyre kevesebb vagyok neki!
Ki el lett volna bármi eleségen:
most már a szívemet követeli.

 

(Pilinszky János)

A bejegyzés trackback címe:

https://zsolt51.blog.hu/api/trackback/id/tr408230350

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

12392 2011.04.15. 10:20:57

Ha már ez a kötet: Távozó sereg Takáts Vilmosnak Hiába kutatsz, nem látsz zászlót sötét kezemben, hűs sisak se nyomja fürtöm. Nem fogadta a készülő sereg fiad. Te hittél bennem, és én benned, s most nem felejtem már soha, hogy fegyverkeztem és hiába, fülembe tép a mostoha, a drága kürtök búcsuzója, belém hasít és meggyötör. Kibomlok, gyenge ág a szélben, a szív utólszor tündököl. Utolsót lobban ifjúságom, s kiolt a vak önkívület. A többiek nyeregbe szállnak. Hideg a hajnal és süket. Mi lesz velem most? Nézz szemembe. Ha nem te, hát ki szánna meg? Te nem lehetsz, te nem vagy rosszabb, te jobb vagy, mint a többiek! Ha megszültél, most nézz szemembe, ha szeretsz, most meghallanád, mit én már mindörökre hallok: a távozó sereg zaját.

95527 2011.04.15. 15:44:53

Gyönyörű ez a vers, hányan vannak olyanok akik az emlékeinkben élnek? És emlékszik - e még valaki más is rájuk?

179584 2011.04.15. 17:59:34

Köszönöm, nagyon régen hallottam-olvastam ezt a Pilinszkyt!!!
süti beállítások módosítása