Talán valamikor tavasszal, néztem a tévében az országos táncház találkozóról a beszámolót. Több száz pár táncol a parketten. Ugyanazok a mozdulatok, ugyanakkor ugyanazok a díszítések.  Lenyűgöző. És szörnyű. Mintha robotok táncolnának.

Talán valamikor tavasszal, néztem a tévében az országos táncház találkozóról a beszámolót. Több száz pár táncol a parketten. Ugyanazok a mozdulatok, ugyanakkor ugyanazok a díszítések.  Lenyűgöző. És szörnyű. Mintha robotok táncolnának.

Nézem a Fölszállott a pávát. A versenyzők többsége megpróbálja egy az egyben elénekelni, eltáncolni, eljátszani az adatközlőktől személyesen vagy filmről, videóról tanultakat.  A zsűri ugyan néha szóvá teszi, csak gépiesen lemásolta a látottakat (hallottakat), nem vált sajátjává, nem üt át rajt az egyénisége. Mégis úgy érzem, ez a lényegen nem változtat, amit látunk az egy élő konzerv.

Tudom én, szükség van a gyökerek ismeretére, megőrzésére, megismertetésére, de ha igazán élővé akarjuk tenni, tovább is kell lépni, és vannak is sokan, akik továbblépnek, nagyon magas színvonalon, de ők valamiért ebből műsorból kimaradtak. Ki lettek zárva? Kár érte, sokkal érdekfeszítőbb és izgalmasabb lett volna.

A zsűri mentegetőzött, amikor egy cigány együttes gitárt használt. Igaz, hogy a kiírásban az szerepelt, nem lehet műfaj idegen hangszereket használni, de a cigányok már régóta használják a gitárt a zenéjükben. Műfaj idegen? Agyrém.

Feltűnően kevés a cigány szereplő. Nincs köztük elég tehetséges zenész, énekes vagy táncos. Nem hiszem. Egyszerűen nincsenek benn a mozgalomban.

A szent áhítattal kezelt táncház mozgalomban. Félreértés ne essen! Semmi kifogásom nincs a táncházakkal kapcsolatban, annál több a mozgalmár jelleggel. Egy idő után már csak az számít, ami mozgalmon belül van, a nemes eszmék dogmává válnak. Pedig van élet mozgalmon kívül is, és zene is, sőt népzene is.