egyik nyár, mint a másik.

Mit is várhat egy nyugger az újévtől? Ez nem olyan nekem már minden mindegy lemondás. Amikor az egyes évekhez kötődő emlékeimet próbáltam felidézni, 1985-ig nem volt különösebb gondom, szinte minden évben volt valami, ami kapaszkodót jelentett a történtek felidézéséhez. Aztán kezdtek összefolyni az évek, és a kapaszkodók már inkább a lányom életéhez kötődtek.

„Mindegy, hogy rég, vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.”

(Weöres Sándor)

Persze jó volna, ha nem lenne egyik nyár, mint a másik, de egy idő után már nem sok reményt fűzünk hozzá, hogy lényeges változások lesznek.

Igazából új életet soha nem akartam kezdeni. Minek is, hisz az már nem én lennék. Különben is alapvetően mindig nagyon szeretetre méltónak találtam magam. (Na, jó, ezt nem kell egészen komolyan venni.) De sokáig volt bennem egy fajta várakozás, olyan új év, új remények alapon. Nos, az új remények maradtak el már jó ideje. Miért is várnánk bármilyen változást is attól, hogy változik az évszám?