Valamikor egy kommentben jeleztem, egyszer talán meg fogom írni a saját történetemet Hofival kapcsolatban.

Valamikor egy kommentben jeleztem, egyszer talán meg fogom írni a saját történetemet Hofival kapcsolatban.

Íme.

Nem voltam feltétel nélküli rajongója. Nem mondom, hogy nem tetszett, mert mindig is tetszett, de voltak fenntartásaim.

A táncdalfesztivál paródiájával, amivel berobbant a köztudatba, még nem volt semmi gondom, feltétel nélkül tetszett. A folytatás már kevésbé.

Ízlés dolga. Hozzám közelebb állt Sándor György humora. Nehéz megmagyarázni. Csak egy példa. Mindkettőjüknek volt egy bokszkesztyűs száma. Hofi nem jutott túl azon, hogy bokszkesztyűvel ütni lehet, Sándor György eljutott oda, hogy védheti kezünket a rózsa tüskéitől. Apróság, de gondolkodásmódban mégis ég és föld.

Hofiból mindig is hiányzott, hogy több nézőpontból szemléljen valamit, és amit az ő nézőpontjából előadott, néha a reveláció erejével hatott, néha demagógiának tűnt.

Mielőtt teljesen belebonyolódnék az elméleti fejtegetésekbe. Kétszer láttam élőben Hofit, és egyszer, ha nem is láttam, hallottam. Kezdjük az utóbbival. Egy végzős évfolyam vidám ballagásán lépett fel a kollégiumban, és ezt közvetítette élőben a kollégiumi rádió, és ebből lett baj.  Állítólag hozzájárult, hogy közvetítsék, ahhoz is, hogy felvétel készüljön róla, amit később is lejátszanak, csak azt kérte, a kollégiumon kívül ne terjesszék, és ez az, amiről ő is tudhatta, lehetetlen betartani. Senki nem tudta megakadályozni, hogy az adásba került anyagról bárki felvételt készítsen, és ellenőrizhetetlen, azt kinek adja tovább.

(Zárójelben megjegyezve. Ekkoriban is létezett „fájlmegosztás”, magnóról magnóra másolva, az ő fellépéseiről készült illegális felvételek is eljutottak mindenkihez, akit érdekelt, néha már élvezhetetlenül zajos másolatokon.)

Állítólag ez a felvétel jutott el Mészáros Mártához is, aki ekkoriban éppen beperelte Hofit becsületsértésért, – más nevével tényleg nem illik viccelődni – és felhasználta azt a bírósági tárgyaláson is. Ekkor Hofi megsértődött, és kijelentette, soha többet nem fog a kollégiumban fellépni. Ehhez képest a mi vidám ballagásunkon már az ő műsorát láthattuk. Egy kis kerülővel, a szervezők az ORI-nál rendelték meg a műsort, és kaptuk vele Karda Beátát és Balassa P. Tamást is. Elviseltük. Hofi azzal kezdte, ha tudta volna, hogy ide kell jönni, nem vállalta volna. Nagyon rossz szöveg.  Kikapcsolta a helyi hangosításra szolgáló mikrofont, de hagyta a másikat, amelyikkel a kollégiumi rádió közvetítette a műsorát. Nem is értem.

Konklúzijó.

Hogy ne váljon ez az írás Obsidian fanyalgó találkozásai a nagy emberrel típusú, senkit nem érdeklő történetté.

Ekkoriban jellemző volt rá, hogy megsértődött a közönségre, nemcsak a kollégium esetében, ami talán jogos is volt, de erre nem az a megoldás, hogy akkor ott nem lépek föl többet.

Kit büntet ezzel? És kijelentem nem lépek föl többet a tévében, aztán a következő évben mégis fellépek. Pávatánc, hogy egy kicsit aktualizáljak.

Akkoriban a humoristák kedvenc céltáblája volt Jancsó Miklós. (Kilövési engedély volt rá?) Nem értettem miért kellett beszállni ebbe neki is. Mészáros Márta csak mellékszál volt a történetben, más kérdés, miért abból lett ügy.

Visszatérve még a személyes találkozásokhoz. A másik műsor, amit élőben láttam, a KEK-en (KEK-ben?) volt. Ha valaki nem emlékezne rá: Kertészeti Egyetem Klubja. Működik még? Ez azért volt érdekes, mert időben nagyon közel esett az egyik kollégium béli fellépéshez, gyakorlatilag ugyanaz az a műsor volt. De nem csak a műsor volt ugyanaz, hanem a teljesen spontánnak tűnő reagálások, elkalandozások is ugyanazok voltak. És ezt most nem megrovólag írtam, hanem egyértelmű dicséretként. A rögtönzésszerű előadás rengeteg munka, gyakorlás eredménye volt.

Talán kiderült, a fent leírtak Hofi pályájának kezdetére vonatkoznak. Később felül tudott emelkedni önmagán, és igazi profi előadóvá vált, de arról sajnos már nincsenek személyes élményeim.