Már régóta szerettem volna eljutni a Művészetek Palotájába, de valamiért sohasem jött össze. Jó alkalom volt a mostani Müpa 10 rendezvénysorozat, elfogadható áron és elérhető időpontokban.

Már régóta szerettem volna eljutni a Művészetek Palotájába, de valamiért sohasem jött össze. Jó alkalom volt a mostani Müpa 10 rendezvénysorozat, elfogadható áron és elérhető időpontokban.

Ha már mentünk, akkor egész napos programot terveztünk. Délelőtt Ludwig múzeum. Koncertjeggyel ingyenesen látogatható. Két kiállítás.

Ciprian Mureşan román művész kiállítása.

Bevallottan keresi a művészet határait, így néhány művénél akaratlanul felmerül a kérdés: Mi a művészet?

Egyik képét kinyomtatta 32000 példányban ( ha jól emlékszem) és a lapokat egymásra halmozta, így létrejött egy olyan oszlop, aminek a tetejére nem lehet rálátni, hozzátéve, ha szabadban állítanák ki, a szél szét is fújhatná a lapokat, így láthatóvá válnának, de én mégiscsak zárt térben látom, és így csak egy jó nagy köteg papírt látok, amelyeken akár egy remekmű is lehet, de a néző számára láthatatlan. Ettől függetlenül Mureşannak érdekes, elgondolkodtató munkáit láthattuk.

LUDWIG 25. A kortárs gyűjtemény.

Egy fajta kitekintés a kortárs képzőművészetre. Szükségszerűen sok minden kimarad.

Egy emblematikus kép a kiállításról: Pincehelyi Sándor: Sarló és kalapács

Maradt még egy kis időnk az első fizetős koncertünkig, beültünk egy ingyenes vetítésre, egy régebbi Müpa koncertre.

Nik Bärtsch’s Ronin

Első percekben nehezen fogadtam be, de ráhangolódtam, és kifejezetten élveztem, végül sajnáltam, hogy félidőben ott kellett hagyni.

Egy teljesen más zenei világ. Budapest Bár koncert a Hangversenyteremben.

A terem lenyűgöző.

A rendelkezésre álló meglehetősen szűk időkeretben, az együttes keresztmetszetet mutatott be eddigi munkásságukból. Kár, hogy hamar vége.

Ízelítőül egy viszonylag újabb dal a repertoárjukból. (Mármint, hogy az ő repertoárjukon újabb.)

Irány a Fesztivál Színház. Újabb stílusváltás.

Szájról szájra. Herczku Ági, Bognár Szilvia és Szalóki Ági. Véletlenül alakult így, hogy egy héten belül kétszer is találkoztunk Szalóki Ágival, két különböző zenei világban. Vagy talán nem is annyira különböző. A zenekarban ugyanaz a Juhász Gábor gitározott, aki a Karády műsorban is. A doboknál: Dés András.

Egy dal tőlük is:

Apróság, de jellemző. Az előtérben az egyes előadások kezdetére figyelmeztető szignált élőben játszották be, az előadásnak megfelelő zenei stílusban.

Egy kicsit még sétáltunk a környéken. Megpróbáltam elfogulatlanul nézni a Nemzeti Színházra, de hiába, azt most is rondának láttam.

Még kényelmesen elértük az utolsó buszt, irány haza.