Akkor folytatom. Forrás még mindig a Szép versek 1970.
Ezúttal a kötet második fele.
Akkor folytatom. Forrás még mindig a Szép versek 1970.
Ezúttal a kötet második fele.
1.
Itt soha-föl-nem-kelésre
mindenki lerogyattatott
örök szégyenünk a láthatatlan vonal
embert embertől elkerítő
mert szögesdróttá fagyott
s mert a drót csak halált adott
most szégyen-halált hal az élő
itt ő a halott
2.
Nagy, meleg kifliket sütött,
dicsérte őt az utca népe,
míglen az ikszlábú, sovány
segédből lett a: CSÁSZÁR PÉKJE.
Most már hiába suttog a nép:
kicsi a zsömle, kövér a pék.
Dicsérni kell, mit kisütött,
osztja anagy, meleg Igét.
3.
Kiontott vérük cementjébe
gyalázva harmadszor is,
figyelik ádázabb légkörük,
zöld ág sehol,
s nem kelnek föl, de miért?
fölöttük a sziklakövön
lángolva a Gímszarvas áll,
tetőtől talpig leég.
4.
Ez a hitvány, gyönyörű ország
megszégyellhetné Janus-arcát.
Édes nagyfiát lökte sínre,
s vigyorgott e halálos csínyre.
5.
Messzebb vagy, mint a túlnani hegy,
pedig az messze van.
Szebb voltál, mint a tavalyi május,
pedig az szép volt.
6.
ki így ki úgy de mind
titokban hivalkodva hanyagul
kétségbeesetten vagy kedélyesen
szelíden támadón fogcsikorítva
elevelemondónhitetlenülbizakodva
megadón önámítón csodavárón
lázadozva vagy engedelmes szívvel
de mind e fura dolgot űzzük ha
nincs is ha tudva is hogy nincs mert
hátha mégis netán mindazonáltal
az örökös ifjuság italát
7.
Fölbámulnak az entellektüelre;
míg menő papák pénzén róluk ontják
szózatukat ultra-balos okoskák;
hitüket féltve – sorsukat rühellve.
8.
Én úgy szeretnék népem
mesélő emlékezetében
pár szóban megmaradni,
ahogy ma a beszédben
példa s bölcsesség-képpen
közmondást szoktak bólogatni.
9.
Más megölt ezreket,
ős birodalmakat,
égi cselédeket,
földi uralmakat
akár legyeket
s vidám halakat>
én meg csak egyet
még azt se szabad?
10.
Ha miniben,
ha maxiban,
ha nadrágban ̶
mért voltam én ifjú az án-
tivilágban,
mért nem mostan!
mint a kóró
téli szélben
forgok csak az áldott nyári
napsütésben!
Még az előzőben is akad kitalálandó.
Jó fejtörést.
