Cinkotai Pali volt az ügyeletes rosszgyerek a faluban. Ha nem is volt annyira megátalkodottan rossz, mint amilyen a híre, de tagadhatatlan, nem véletlenül tett szert erre a hírnévre. Hetedik évvége felé, egy sokadik „már megint a Cinkotai Pali” után, a tanári kar úgy gondolta, igaz, hogy kötelező iskolába járni, de van még a környéken más iskola is, így szeptembertől a szomszédfalu iskolájába járt át vonattal.

A Napsugár őrs szokásos őszi kirándulására meghívta Palit is, de ő a családjával éppen akkor utazott el Sopronba fontos rokonlátogatásra.

Minden a szokásos rituálé szerint zajlott. Találkozó az iskola előtt, egy jó órányi séta a Pethegyre. Nagy túlzás volt ugyan hegynek nevezni azt a dombocskát. Néhány kidőlt, megkopott sírkő jelezte, valamikor itt lehetett a falu temetője. Amúgy csak egy kopár domb volt, néhány akácfával. Természetesen vitték magukkal az őrsi zászlót, jelezve, ők most nem csak úgy csatangolnak, hanem őrsi kiránduláson vannak. Az egyik akác alá kifeszítették magukkal vitt sátorlapot. Tüzet raktak, bográcsban főzni kezdtek. Közben egy kis focizás, számháborúzás. A tüzet körbeülve beszélgettek, ökörködtek. Közben elkészült a lecsó is, mert mi mást főztek volna. Természetesen ilyen jót még soha nem ettek. Ebéd után elhatározták, meglátogatják a lányokat, aki szintén erre a napra időzítették őrsi kirándulásukat. Koedukáció ide vagy oda, az úttörőben szigorúan külön őrsben voltak a fiúk és lányok. A lányok törzshelye a szomszédos dombon levő elhagyott kőfejtő volt. Obsidian, hogy őt se hagyjuk ki a történetből, nem lelkesedett az ötletért. Első, titkos, reménytelen, nagy szerelme Éva, Pali húga, a családdal együtt rokonlátogatni volt.

A lányok egy kissé elméretezték a paprikás krumpli mennyiségét. Már csősz is a második adagot fogyasztotta, amikor a fiúk odaértek, de még nekik is jutott bőven. Talán számítottak rájuk? Jó hangulatban beszélgettek. Urai Sanyinak és Tóth Ferinek korábban haza kellett mennie, elköszöntek a társaságtól, és toronyiránt elindultak a falu felé. Néhány perc múlva futva jöttek vissza, csak annyit kiáltottak oda a többieknek: Nem láttatok bennünket. – és futottak tovább.

Hamarosan megjelent két szőlősgazda, és faggatózni kezdtek, kik szaladtak erre, de nagyon nem is voltak kíváncsiak a válaszra, mert felismerni vélték a tetteseket.

 - A Cinkotai Pali volt. Én láttam az egyik a Cinkotai Pali volt.

Rájuk hagyták. Pali rosszhírének ez már nem sokat számított, ha pedig mégis ügyet csinálnának belőle, akkor most Pali kivételesen minden kétséget kizáróan tudta volna bizonyítani ártatlanságát.

Mint utólag kiderült a két férfi éppen szőlőjükben esett kárt mérte fel, - valaki nemcsak hogy szedett belőle, de még le is verte a fürtöket – amikor egy-egy fürt szőlővel a kezében megjelent Sanyi és Feri. Még jó, hogy nem ütötték agyon őket, hisz a magántulajdon mindenek felett.