Anyu
Anyám három évvel volt fiatalabb apámnál. Kamaszlányként élte át a háborút, ami egész életére meghatározó élményévé vált. Órákon keresztül tudott mesélni róla. Nagy házuk volt a falu közepén, így majdnem természetes, hogy sokszor voltak elszállásolva valakik. Magyar katonák, erdélyi menekültek, orosz katonák. Talán ezért nem egy arctalan tömegnek látta az orosz katonákat sem. Volt arcuk, nevük, jellemük, a gátlásos kamasztól a fegyveres rablóig. A kertjük alatt ment a vasút, ami többször volt bombázások célpontja, így az ő házuk is kapott két találatot, szerencsére egyik sem robbant fel. Munkára is vezényelték őket az oroszok, akkor nevetett azokon, akik attól féltek, Oroszországba viszik őket, később döbbent rá, ez akár valóság is lehetett volna.
Háború után néhány évig Pesten cselédeskedett. Volt egy udvarlója is, aki aztán az ő Huffnágel Pistije lett. A munkaadóival összebarátkozott, és egy generációkon átívelő kapcsolat lett belőle.
Amire visszatért a faluba, az egyik bátyja odavitte a szülői házba a feleségét. A sógornője egyre erősebben éreztette vele, hogy ő már felesleges a háznál. Így menekülés is volt számára a házasság.
Apámat már gyerekkorától ismerte. Apám húgával egyidős volt, együtt jártak iskolába. Apám húga szerint ő volt a legjobb barátnője, anyu ezt nem cáfolta, de gyerekkoráról szóló történetekben csak ritkán bukkant fel apám húga.
A házasság nagyrészt csak küzdelmet hozott számára. Küzdelmet a pénztelenséggel, küzdelmet apám alkoholizmusával, küzdelmet egy igazabb, jobb életért.
Szörnyű ezt leírni, de apám halála után lett csak néhány nyugodtabb éve. Ezek az évek sem voltak teljesen gondtalanok. Végig dolgozta az életét, mégis amikor elérte a nyugdíjkorhatárt, kiderült, nincs húsz év munkaviszony, amennyi az akkori szabályok szerint kellett a nyugdíjba vonuláshoz. A téeszben hosszú ideig apám nevére számolták el az ő munkáját is. Valamennyit jóváírtak neki, de néhány évet még így is rá kellett neki dolgozni. Így elég alacsony lett a nyugdíja, de meg tudott belőle élni anélkül, hogy bárkire rászorult volna. Társaságot is talált magának. Nem volt nagy templomba járó, de amikor a pap elkezdett klubdélutánokat és kirándulásokat szervezni, ő ezeken rendszeresen részt vett, nagyrészt hozzá hasonlókorú emberek társaságában. Unokái is mindig örömmel mentek hozzá.
71 éves korában örökre elaludt. Mosollyal az arcán halt meg.
folyt.
