A Stat Counter tanúsága szerint az „Asszociális hatásokat erősítenek a közösségi portálok” című postom nagyjából a harmadik helyen áll a keresési ranglistán, csak a hacker programok és a keserű cukkini előzik meg, talán még az ágykígyó ütő van vele versenyben.

Nem tagadom, lehetnek káros hatások is, de lehetnek nagyon pozitívak is. Összehozhat olyan embereket, akik az internet kínálta lehetőségek nélkül, talán sohasem ismerték volna meg egymást.

Valamikor, most már majdnem öt éve, úgy kezdtem el blogot írni, hogy igazából nem is tudtam, mi az a blog. Vagy talán még most sem tudom. Senkit sem ismertem a nolblogon (mert itt kezdtem) és engem sem ismert senki. Kezdetben csak véletlenszerűen olvastam más blogokat, aztán néhányan a kedvenceimmé váltak, és őket már rendszeresen olvastam, de ez egyáltalán nem jelentett kizárólagosságot. Talán az is természetes, hogy érdekelni kezdett az írások mögött az ember is. Kialakultak a személyes kapcsolatok is. Egyszer csak azt vettem észre, része vagyok egy közösségnek, akik kölcsönösen érdeklődnek egymás iránt, olvassák egy más írásait, figyelnek egymásra, és segítenek is, ha kell. Nem volt ez konfliktus mentes, hogy is lett volna.

Írtam már valamikor, veszélyes dolog lehet az írás. És most nem a névtelenség bújó rosszindulatú gyalázkodásra gondolok.  Egy személyes beszélgetéskor látom a beszélgetőtársam reakcióit, amelyek szavak nélkül is jelzik, ha esetleg szándékom ellenére rossz irányba menne el a beszélgetés. Írás közben ez a visszajelzés teljes mértékben hiányzik, (mellesleg ezért utáltam nagyon sokáig telefonálni is) és amikor egyértelmű visszajelzést kapunk, már visszavonhatatlanul elromlott minden.

Szóval természetes volt az igény, hogy találkozzunk már személyesen is. Kellett hozzá, hogy valaki megszervezze, mert spontán módon azért nem megy. Az első találkozóra talán csak kíváncsiság vitt el sok embert, mert tényleg érdekes volt találgatni, ki is lehet az egyes nickek mögött. És a meglepetések csak kellemesek voltak. Kiderült nem volt véletlen a kialakult kölcsönös szimpátia, valóban nagyon jó társaság jött össze. Most már nem az ismerkedési igény, nem a kíváncsiság hoz össze bennünket, egyszerűen jól érezzük magunkat egymás közt. Szükség van persze egy szervezőre, aki szívügyének tekinti a találkozókat. Köszönet érte Rasidnak.

Amúgy én még bízom benne, egyszer összejön még valahol egy ottalvós buli, vagy egy többnapos találkozó.