Kíván a zsidóról minden csúnyát hinni, igazolni szeretné a gyűlöletét, és a lelkiismeretét elaltatni, mikor elragadja az állást, a boltot, a földet a zsidótól.

Véletlen volt. Pontosabban egészen másra számítottam, amikor Szép Ernőt leemeltem a könyvespolcról.

Néhány hét krónikája 1944 őszéről. Nem a kétségbeesés krónikája, hanem a bizakodásé. Bizakodás abban, még minden jóra fordulhat, nem elhallgatva a borzalmakat sem, és nem megfeledkezve arról, akár minden ok nélkül is kivégezhetik.

Pontos korrajz a kor társadalmáról. Bemutatja az irracionális gyűlölet, de az együttérzést és a segítőkészséget is. Szép Ernőnél a németek sem csupa ördögök és a zsidók sem csupa angyalok. A borzalmak közepette is tud ironikus és önironikus lenni.

Pontosan látja a zsidóságtragédiája egyben Magyarország tragédiája is.

„Igen, ez a legnagyobb szenvedés, ez, amit az ember intelligenciájára mértek. Ezt a sűrű butaságot nyelni, ezt a mocskos ködöt színi levegő helyett, a hazugságot, a butítást, a butaságot. Tűrni tehetetlenül, hogy züllesztik ennek a tehetséges országnak az elméit, hogy sorvasztják itt el az értelmet, a humort, a szellemet. Mikor heverjük ki azt a kárt, amit ennek a nemzetnek a fejében és a lelkében tettek. Van különben valami magyarázat arra nézve, hogy hogy hihet el értelmesebb ember is ilyen vad szamárságokat. Kíván a zsidóról minden csúnyát hinni, igazolni szeretné a gyűlöletét, és a lelkiismeretét elaltatni, mikor elragadja az állást, a boltot, a földet a zsidótól.”

Nemrég egy kommentben azt írta valaki, Csoóri Sándor Nappali holdban leírt mondatairól, azok nem is olyan szörnyűek, legfeljebb vitathatóak. Szerintem nagyon is szörnyűek, és elindították azt a folyamatot, ami most éppen egy képviselő (nem fogom leírni a nevét) listázási javaslatánál tart. És biztos vagyok benne, hogy nem ez a végállomás.

Mikor vesszük már észre, hogy ezzel a kirekesztő, gyűlölködő magatartással mindannyian vesztesek leszünk?

Végül egy aforizmaszerű megállapítás a könyv egyik szereplőjétől:

„Magyarországot, kérlek, le lehetett egy mondatba írni. A paraszt szidja az urakat, az urak szidják a zsidókat, a zsidók szidják egymást.”

Ha a szereplők változtak is, az egymás szidása maradt.