Ernest Hemingway: Szigetek az Áramlatban
Ernest Hemingway: Szigetek az Áramlatban
Ismét egy olyan könyv, amely évekig megbújt a könyvespolcon olvasatlanul. (Már nem sok van.)
Az író halála után majdnem tíz évvel jelent meg, ilyen esetekben mindig gyanús, hogy az olvasószámára bármennyire tökéletesnek és befejezettnek tűnik is, az író még úgy gondolta, nincs még kész, vagy nem elég jó.
Egy kis magyarázat a címhez. Az Áramlat a Golf-áramlat, a szigetek a Karib-tenger térségében találhatóak.
A regény három lazán összefüggő részből, amelyek közt az összekötő kapocs a főszereplő Thomas Hudson festő.
Az első rész valamikor a harmincas években játszódik. Visszavonultan él Bimini szigetén. Befutott, ismert festő, anyagi gondjai nincsenek, megengedheti magának, hogy ne foglalkozzon az elvárásokkal. Három gyereke – két anyától – nála tölti a szünidejét. Hosszú beszélgetések a gyerekekkel, emlékek felidézése, a jövő tervezése. Az egyik fiú Az öreghalász és a tengert idéző küzdelme a nagy hallal. A szinte idilli hangulatot végig belengi valami szomorúság. Talán annak tudata, hamar véget ér ez az állapot, és soha többé nem ismételhető. És röviddel a gyerekek elutazása után jön a tragikus hír, a két kisebb fiú autóbalesetben elhunyt.
A második rész már a világháború idején történik. Thomas magányosan él Havannában a macskáival, illetve valamilyen katonai szolgálatot teljesít egy hajón. A fejezet annak a néhány napnak a történetét meséli el, amikor a vihar miatt nem tud tengerre szállni. Nemrég tudta meg, hogy Tom, a legidősebb fiú, aki vadászpilótaként szolgált, elesett. Véletlenül összefut Tom anyjával, egyetlen nővel, akihez igazán kötődik, és aki tőle tudja meg közös gyermekük halálát.
A harmadik részben egy kis hajó kapitányaként üldözi egy elsüllyedt német tengeralattjáró személyzetét a szigetvilágban, végül ő is halálos sebet kap.
Sükösd Mihály szerint, - aki jegyzeteket írt a könyvhöz, ahonnan kiadásra vonatkozó információkat is szereztem – ha Hemingway befejezte volna regényt, az körülbelül fele ekkora terjedelmű lett volna.
Lehet, mégis azt hiszem, az olvasók csak nyertek ennek a szövegnek a kiadásával.
