(Múzeumok éjszakája)
Sokáig eléggé erőltetett ötletnek tartottam a múzeumok éjszakáját. Ne mások mondják meg nekem, hogy mikor menjek múzeumba, és különben is, miért pont éjszaka. Aztán tavaly a Sebő együttes kedvéért elmentünk, és ott ragadtunk. Most már majdnem a programtól függetlenül a helyi múzeumban (Göcseji Múzeum) éjszakáztunk. Egy meleg nyári éjszakán ráérősen végignézni a kiállításokat, csevegni régenlátott ismerősökkel, meghallgatni egy előadást, néhány koncertet. Igazán kellemes időtöltés.
(Billenőnek)
Idén a rendezvényt a Meg is mosakodjál higiénia a 20. századi faluban című időszaki kiállítás köré szervezték. Hát persze, hogy eszembe jutott a Falucska, Billenő írása. A szájból mosdáshoz képest, amikor szó szerint három pofa vízzel elintézték a napi tisztálkodást, még a lavóros megoldás is luxus.
Igazából nem lepett meg, de mégiscsak megdöbbentő. Vannak a kiállításon olyan felvételek, amiket napjainkban készítettek, és nem beállított képek, hanem a napi valóság. Az, hogy tárgyakat folyamatosan lehet gyűjteni talán természetes is, hiszen sokan őrizgetik az emlékeket.
Amúgy egyetemista koromban nyaranta, amikor hazamentem, kénytelen voltam kútról hordott vízben, lavórban mosakodni.
(Egy kérdés)
Kovács Zoltán írta az És-ben:
A Magyar Narancs nevű generációs legenda egykori főemberei ülnek ott, ahol egykor párttitkárok és vébétitkárok repesztették a hivatali széket. Hát hova lett a forradalmi puritánság, a fogadkozás, hogy ez a korosztály aztán ezt nem, azt biztosan nem, amazt aztán végképp.
Hiheti azt komolyan valaki, hogy egy korosztály bármiben is különb, mint az elődei?
