(…)

Hát újra itt. Hiányoztatok. Nagyon.

(Nem nyaralás)

Idén az én feladatom lett volna, hogy üdülési csekket igényeljek, kértem is igénylőlapot, de aztán elfelejtettem határidőre leadni. A elég könnyen belenyugodott, hogy idén nem megyünk nyaralni. Talán túlságosan is könnyen… Persze lehetne akár itthon is pihenni, de nekem azért szükségem van arra, hogy néha kimozduljak a megszokott  környezetből. Két hét szabadságot azért együtt vettünk ki, hogy majd elmegyünk ide-oda, és majd lesz arra is időnk, amit máskor idő hányra hivatkozva halasztgattunk. Természetesen most is csak töredékét tudtuk elvégezni. A könyvek is maradtak az eddigi káoszban, amin már én sem mindig ismerem ki magam. Azt is terveztem, hogy most írok egy csomót. Hát nem. Ez azért nem az időhiányon múlott, inkább a lustaságomon.

(Szajki-tavak)

Gyerekkoromban csak egy vasútállomás volt. Nem is értettem igazán, miért áll meg a vonat ott az erdő közepén. A faluban akkoriban nem volt szokás csakúgy elmenni valahová fürdeni. Már egyetemista voltam, amikor először jártam ott A-val. (Látszik, hogy ő „városi”, már úttörőtáborban is nyaralt ott.) Egy darabig szinte minden évben legalább egyszer elmentünk, aztán valahogy elmaradt. Most nagyon sok év után mentünk oda újra. Sok minden nem változott. Egy tó az erdő közepében, nagy füves területtel, sok árnyékot adó fával, nagyon kellemes környezet, jó levegő, olcsó belépők, viszonylag olcsó büfék. Ami talán nem tetszik mindenkinek, a víz eléggé zavaros.

(Aqua-park, Zalaegerszeg)

Már 4-5 éve megnyílt Egerszegen az Aqua-park, és még csak most mentünk ki másodszor, szóval nem látogatjuk túl sűrűn, pedig nem rossz hely, igaz elég drága. Nem tudom mondják-e az építészetben valamire, hogy giccs, de ha igen, akkor ez töményen az, a tornyocskáival, műszikláival, fahídjaival.

 (Sárvár)

Nekem sokáig csak egy álmos, poros kisváros volt. Közben alaposan megváltozott a város is, és a véleményem is. De hát az anyósához mégse nyaralni jár az ember. Tavaly voltunk ott először úgy pár napot, hogy az elsősorban nyaralás volt, és csak mellékesen hazalátogatás. Idén nem egészen jött így össze. Közbejött néhány dolog, ami miatt meg kellett változtatni a tervezett programunkat. Nem is lett volna ez nagy baj, de valószínűleg ekkor voltak legerősebbek az elvonási tüneteim. Feszült voltam, ideges, nem találtam a helyemet. Néha látványosan szenvedtem, de A csak nevetett rajtam, és azt mondta, ilyen melegben nem mozdul ki otthonról. Kegyetlen. És még azt is megálltam, hogy ne förmedjek rá minden semmiségért. A fürdőt azért most sem hagytuk ki. Nekem nagyon tetszik, csak túlságosan is kedvelt, délutánra már zavaróan nagy volt a tömeg.

(Hőség)

Jó, hát szokatlanul meleg van, de azért talán nem kellene ennyire túllihegni. (Lihegünk a melegtől úgy is:) ) Alapvetően én egy nyári típus vagyok. (Van  ilyen?) De tényleg, én akkor kezdem jól érezni magam, amikor néhányan már szörnyülködnek, micsoda meleg van. Hát ezen azért most már túl vagyunk, de a melegtől soha nem szoktam szenvedni, képes vagyok órákig a napon feküdni. Idén ezzel is óvatos voltam, de azért egész jó színem lett. Éjszaka pedig meztelenül, takaró nélkül alszom.

(Gyereknevelés)

Kisfiú a vízben egy hatalmas gumikrokodillal. Egy váratlan szélroham elsodorja, a kisfiú utánakap, de szerencsétlen módon kihúzza a dugót. Próbálja a gyorsan visszadugni.

Apuka a parton mobilozik, ha jól értem, éppen erdőt vásárol. Röpködnek a milliók. Közben rápillant a fiára.

- Ne húzd ki a dugót!

- Bedugom.

- Mondtam, hogy ne húzd ki a dugót!

- De be akarom dugni.

- Miért húzod ki a dugót?!

- B E D U G O M !

- Velem ne üvölts!!!