Először nagyon boldog születésnapot kívánok Hinatának.

Nem mertem elindulni. Elijesztettek a meteorológusok, pedig nagyon szerettem volna ott lenni. Most már csak abban reménykedem, lesz még hasonló alkalom. Ilyen időben persze tényleg csak akkor indulok el, ha nagyon muszáj. Ettől még most szomorú vagyok. Mondtam, hogy utálom a telet. Ilyenkor érzem azt is, hogy világvégén lakom.  Az is idegesít, hogy olvasni is csak hétfőn tudok róla. Ez már függőség?

Ha már szóba hoztam a világvégét. Ebben is egy kicsit ellentmondásos helyzetben vagyok. Már több mint 30 éve élek Zalaegerszegen, a gyerekkoromat pedig egy kis faluban töltöttem, így igazán vidékinek kellene éreznem magamat, de életem legszebb(?) és legizgalmasabb tíz évét Pesten töltöttem. A legszebben esetleg lehet vitatkozni, de mindenképpen a legizgalmasabb volt. Biztos van ebben némi nosztalgia is, hiszen akkor voltam igazán fiatal. A környezetemben sokan vannak, akik Pestet egy utálatos városnak tartják, és a pesti embereket egyszerűen pesti zsiványoknak mondják. Vajon miért lennének ők különbek a pestieknél? Mert nem oda születtek? Persze az engem is zavar, ha Budapesttel azonosítják az országot, és néha rácsodálkoznak, jé Pesten kívül is van élet. Van ilyen is, mint ahogy még nagyon sokfajta előítélet. (Lehet, hogy ez is csak egy előítélet a részemről?) Végül is, én is voltam „pesti ember”, és csak a véletlenen, és tán a gyávaságomon múlott, hogy nem maradtam Pesten.

Most már megszoktam ezt a csendesebb vidéki életet, és valószínűleg hosszabb távon már nem igazán érezném jól magam Pesten, de azért néha még mindig hiányzik az a nyüzsgés. Amikor ideköltöztünk nagyon zavart az a kisvárosi mentalitás, amivel itt találkoztam. Azért is furcsa volt nekem, mert akkor már Zalaegerszeg már jóval nagyobb város volt annál, mint ami a lakói tudatában élt. Igaz az új lakótelepeken nagyrészt faluról beköltözött emberek éltek. Jellemzően őket is vidékiekként szokták emlegetni. Nekem is sok mindenhez hozzá kellett szoknom. Csak apróságok. Nem az volt a kérdés, hová menjünk moziba, hanem hogy mit játszanak a moziba. Vagy ha egy filmet akartunk megnézni, nem az volt a kérdés hol játsszák, hanem hogy hol. Sorolhatnám, de ezek olyan dolgok, amihez lehet alkalmazkodni, idővel nekem is sikerült.

Amúgy magamban nevetni szoktam azokon, akik nagy lelkesedéssel kiköltöznek falura, és néhány hónap múlva nem győznek panaszkodni, pedig semmi olyan nem történt, amire ne számíthattak volna, csak éppen más dolog valamit a saját bőrükön tapasztalni.

No igen. Azt hiszem ez az egész főváros-vidék ellentét, mint annyi más, előítéleteken alapul, és az sem igazán változtat rajta, ha valaki mindkettőt megtapasztalja, annyira hajlamosak igazodni új környezetük elvárásaihoz és nézeteihez.