Olvasmányaim.
Mindenevő vagyok. Már gyerekkoromban az voltam. Majdnem hogy válogatás nélkül elolvastam mindent, ami a községi könyvtárban a kezembe került. Elsősorban persze regényeket és elbeszéléseket. (Jókai, Mikszáth, Móricz, Móra, Dumas, Victor Hugo és talán az akkori kedvencem Verne) Emellett útleírások: Molnár Gábor, Széchenyi Zsigmond könyvei. Emlékszik még valaki Botond Bolics Györgyre? (Remélem jól írtam a nevét.) Heyerdahl, Costeau kapitány. De a legkülönbözőbb szakkönyvek is a mélytengeri búvárkodástól az ejtőernyőzésig. Komolyan. Még az ejtőernyő szakszerű hajtogatását is megtanultam, persze csak elméletben. Sőt még a pöttyös könyveket is elolvastam.
Amikor Pestre kerültem középiskolába, egy időre alábbhagyott az olvasási kedvem Túl sok inger ért hirtelen, mások akarták beosztani az időmet, jóformán csak a kötelező olvasmányokat olvastam, azt meg néha csak azért sem. Ez olyan egyéves időszak lehetett, aztán egyre céltudatosabban kezdtem válogatni a könyvek között. Magyar tanárnőm, Puskás Márta, hatására fordultam az akkori magyar írók felé. Először persze inkább csak Moldova, de jött sorba Szakonyi Károly, Rákosy Gergely, Hernádi Gyula
Aztán elkezdtem verseket is olvasni. Ady, József Attila. Az első verseskötet, amit megvettem Ladányi Mihály: Dobszóló. Őt talán az Egyetemi Színpad szerzői estjén ismertem meg. Lehet, hogy most már inkább titkolni kellene, de kedveltem Garai Gábort is. Bár a Bizalom című versét nemrég láttam itt a nolblogon, talán nem vagyok egyedül. Nagy László lenyűgözött. De a kedvenceim közé tartozott Somlyó György és Nemes Nagy Ágnes is. Juhász Ferencet már nem bírtam megemészteni.
Valamilyen iskolai szervezésben láttam a Tótékat. Igazából nem is tetszett túlságosan, inkább zavarba ejtett. Annyira, hogy mindjárt elolvastam az akkor tájt megjelenő Egyperceseket, és Örkény rajongóvá váltam. Az iskola KISZ klubjában Sükösd Mihály tartott előadást a beat nemzedék irodalmáról. Természetes, hogy utána elolvastam az Útont. Nem maradtak ki az akkor divatos könyvek (Salinger: Zabhegyező; Semprun: Nagy utazás; Updike: A kentaur) sem.
(Azt hiszem ez eddig túl részletes és túl nagyképű voltam, a továbbiakban csak néhány számomra fontos íróról vagy műről fogok írni, a teljesség igénye nélkül.)
Sokáig az orosz irodalom olvasása majdnem kínszenvedés volt nekem, idegen volt számomra, idegesített, nem tudom miért. Aztán Dosztojevszkijtől A félkegyelmű törte meg a jeget, talán olyan hangulatban kezdtem el olvasni, hogy fogékony voltam rá, de utána már másokat is élvezettel tudtam olvasni A tízes listámon mindenképpen ott van a Karamazov testvérek, Bulgakov: Mester és Margarita (de régen olvastam már, nem ártana újra) és Ajtmatov: Az évszázadnál hosszabb ez a nap (persze ő kirgiz, és teljesen más világ, csak annyiban tartozik ide, hogy ő is oroszul írt). Ajtmatovot az Új írásban megjelent Fehér Hajó kapcsán ismertem meg.
Weöres Sándor. Sokáig csak mint gyerek versek szerzőjét ismeretem és talán nem is tartottam sokra, és már nem emlékszem, hogyan, kaptam egy jegyet a Holdbéli csónakosra és egészen elvarázsolt. Aztán megjelent a Psyche, ami szerintem teljesen egyedülálló a magyar irodalomban.
Teljesen véletlenül akadta kezembe Siegfried Lenztől a Németóra. Talán a hangvétele volt szokatlan, de alig tudtam letenni. A listára talán a Honismereti gyűjtemény kerülhet fel tőle. Utána kezdtem el Heinrich Böllt, és Günther Grasst is olvasni.
Általában nem szoktam könnyen feladni, ha valamit elkezdek olvasni, akkor azt befejezem, ha nem igazán tetszik, akkor is. (Volt azért néhány kivétel, amire az első két-három oldal elolvasása után azt mondtam, na ezt azért mégsem. Ezekről is írok talán majd egyszer.) Végigolvastam az Ulyssest is, nem állítom, hogy maradéktalanul értettem, de a szöveget kimondottan élvezetem. Egy kicsit ellentéte Az eltűnt idő nyomában, amiben végül is nincs semmi, ami túl nehezen lenne érthető, de én néhány oldal után mindig elaludtam rajta. Kivétel talán az első kötet első fele, ami nekem még nagyon tetszett. (Oh igen, a hatodik kötetet 2007-ben olvastam, kimaradt a MÉM-ből. Hiába, ahogy öregszem, egyre rövidebb emlékezetem.)
A Száz év magány már ismert és híres mű volt, amikor elolvastam, így a felfedezés öröme elmaradt. Ettől függetlenül a listámon az is rajt van.
Fejes Endre. Kimaradt az elején a felsorolásból, pedig a Jó estét nyár, jó estét szerelem egyik kedvencem volt középiskolás koromban (már a film előtt). Aztán talán mindent elolvastam, ami megjelent tőle. Amikor megjelent A fiú, akinek angyalarca volt, azt gondoltam, hogy óriásit fog robbanni, legalábbis nagy botrány lesz belőle, és szinte teljes csend volt, ma sem értem, miért.
Egy közbevetés. 85-ben a VIT-vágta vetélkedő elődöntőjében az volt az egyik feladat, hogy egy egyperces tévéjátékot kellett készíteni egy 45 után megjelent irodalmi műből. A mi csoportunkban Kaposváron készül két Tóték és három Jó estét nyár, jó estét szerelem. Ahogy később hallottam a többi helyszínen, ha nem is ennyire kizárólagosan, de ezek művek voltak a dominánsak. Biztos benne van ebben az is, hogy mindkettőből sikeres film is készült, azért akkor is jelent valamit.
Kavafiszról írtam már egy postban.
http://zsolt51.blog.hu/media/image/2008-01-28/8229612/_post_id_31872.
Egy időben rendszeresen vásároltam az Európa Zsebkönyvek (és a Modern Könyvtár) köteteit, ebben olvastam Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére. Később ebből is nagy sikerű film készült, mégis jogosan érezhettem úgy, hogy ezt én fedeztem fel magamnak.
Esterházy Péternek is szántam már egy postot.
http://zsolt51.blog.hu/media/image/2008-01-28/8229612/_post_id_20745.
A Jadviga párnáját is csak a sokadik kiadás után olvastam el, kíváncsivá tett, mitől lett olyan sikeres, és megállapítottam, hogy jogos a siker, és jogos lenne a többi regényének is. Persze nehéz megismételni
Parti Nagy Lajost megemlítettem a MÉM-ben.
Ami még a MÉM-ből kimaradt: Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi
Szórakoztató formában, de nagyon fontos dolgokat mond a kapcsolatokról. Plagizáltam is belőle néhány hozzászólásomban, általában azért jeleztem, hogy idegen tollakkal ékeskedem.
Sok minden kimaradt, egyelőre ennyi.
