Itt a tavasz!!!

Jól esett egy kis mozgás a kertben.

Most, hogy egy kitárulkozási hullám futott végig a nolblogon teljesen természetes volt, hogy én is csatlakozom hozzá. Leültem hát, és megírtam. Utána kezdtem el csodálkozni magamon, hogy ezt én csak így megírtam. Amikor elkezdtem blogolni, nincs az még két éve sem, képtelen lettem volna hasonló kitárulkozásra. Egy éve hosszas vívódás után talán már képes lettem volna rá. Ennyire megváltoztam volna? Persze változtam is, de hát a „valódi” környezetemben semmivel sem lettem kitárulkozóbb, mint voltam. Vagy nem is tudom. Talán tényleg nincs már bennem különösebb gátlás, és ha érezném, hogy valaki tényleg kíváncsi rám, meg tudnék neki nyílni. De hát kinek is nyílnék meg? Erről talán egyszer máskor. Persze egy kicsit talán a korral is jár. Ha már egy kicsit kívülről tudjuk nézni magunkat, jobban meg tudjuk mutatni másoknak is. Ennyire azért mégsem egyszerű. Ismeretleneknek könnyebb lenne elmondani? Most már azt sem mondhatom, hogy ismeretlenek, és semmi biztosíték nincs rá, hogy egyszer nem akad rám egy „igazi” ismerősöm. Már régóta írok egy privát naplót is, amit senkinek nem mutatattam meg, amíg a blogomba nem illesztettem be belőle részleteket. Sok mindenről ebben a naplóban sem tudtam írni. Mi változott meg? Azt hiszem a környezet hatása. Ahol sok embernek ennyire természetes dolog vallani önmagáról, ott idővel nekem is természetessé vált.