Megy az ember az utcán, vagy éppen beszállna az autójába, amikor odaáll mellé valaki, kinyit egy táskát:

- Vegyen zoknit, olcsón adom.

Az ember éppen nem zokni vásárlásra készült, és hát igazából nincs is rá szüksége, ezért megköszöni az ajánlatot és menne tovább.

 - Nagyon jó minőségű.

Ebben ugyan kételkedik, de mivel nem akarja megvenni, nincs jelentősége.

- Csak kétszáz forint öt pár.

Tényleg olcsó, de minek vegyen meg öt párat, ha egy sem kell.

 - Odaadom egy százasért.

Már végképp eldöntötte, nem vesz zoknit, menne már az útjára, de még jön a végső érv, mintegy érzelmi zsarolásként:

- Erdélyből jöttem.

Ezért kellene zoknit venni? Nem vesz.