- Bassza meg, otthon felejtettem a gyári belépőmet!

A Pomázról bejáró Solymári (vagy fordítva?) mondta ezt Obsidiannak, a gyár kapujában keresgélve a táskájában. Középiskolai nyári gyakorlatukat töltötték a neves műszergyárban.  Belépő nélkül bejutni lehetetlen volt. Megegyeztek, a portától távol Obsidian majd kiadja a kerítésen a belépőjét.  Talán túl feltűnően csinálták, vagy nem volt elég nagy forgalom a portán, talán a portásnak már gyanúsak voltak, de lebuktak. Az éber portás elemében volt. Veszélyes csalókat sikerült elfognia. Obsidian belépőjét elkobozta, jegyzőkönyvet vett fel. Biztos jutalmat is kapott érte.

Másnap Obsidiant hívatták a rendészetre. Egészen addig azt hitte, egy gyerekes csíny volt, amit elkövetett. Egy feledékeny osztálytársának próbált segíteni, nem egészen legális módon. Csúnya dolog, de azért csak nem főbenjáró bűn. Hát nem! Megtudta, ő egy potenciális ellenséget próbált meg bejuttatni egy fontos objektumba. Mert hát honnan is tudhatta ő, hogy Solymári (Pomázi?) tényleg úgy felejtette otthon a belépőjét, és nem úgy kobozták el tőle? Tényleg, honnan is?

Végül Obsidian megúszta egy utolsó, szigorú ejnye-bejnyével. De ha még egyszer!!!