- Halgassza meg a keresztény gyülekezet...

A kissé beszédhibás pap ezen szavaira mindenki felállt a templomban, csak az első sorban ülő Obsidian, M a húga és Gy, a húga barátja maradt ülve. Egy esküvői szertartáson történt ez.  Amúgy semmi keresnivalójuk nem lett volna az első sorban. Obsidian és M második unokatestvére volt Nellinek, a menyasszonynak, és mint távoli rokonoknak valahol a hátsó sorokban kellett volna ülniük. Alkalmazkodtak volna ők a szokásokhoz, ha ismerték volna azokat, de mindhárman akkor voltak először esküvőn és lakodalomban.

Obsidian előtte csak egyszer találkozott Nellivel, amikor úgy két évvel azelőtt a húgával ellátogattak a nagyapjuk szülőfalujába, ő kalauzolta végig őket a kiterjedt rokonságon.

Most is váratlanul és véletlenül kerültek csak ide. Obsidian nyári szüneten volt otthon. Pont az esküvő napjára sikerült kőművest szerezni valamilyen javítási munkához, így Obsidian szülei nem tudtak elmenni, megpróbálták rábeszélni Obsidiant, menjen el egyedül, de nem volt hozzá kedve, ekkor váratlanul beállított M a barátjával, akik kaptak az alkalmon, velük ment Obsidian is.

Egy ismerősük vitte el őket autóval. Az udvaron felállított sátorban, már gyülekeztek a vendégek. Egy hasonló korú társaság mellé ültették őket. Természetesen mindjárt koccintani kellett velük. Nem is volt ellene kifogásuk, de valamit rosszul csináltak.

- Nem jó, sömgyéniesen!

Fogalmuk sem volt, hogy kell sömgyéniesen inni, próbálták megfigyelni a többieket, de ők csak az ötödik pohár táján látták úgy, ez már elfogadható, de ekkor már mindegy is volt. Hamarosan elindult a násznép, végig vonultak a falun, előbb a tanácshoz aztán a templomba, ahol aztán arra a kínos incidense sor került.

Az este további részében megúszták botrány nélkül.  A sömgyénies ivással annyira bevágódtak asztaltársaságuknál, hogy bevezették őket a helyi szokások rejtelmeibe. Arra is ők beszélték rá Gy-t, hogy lopja el a menyasszonyi tortát, és azt a násznagynak kell kiváltania. Nem tudni, volt-e ilyen szokás, a násznagy mindenesetre nem akart tudni róla, igaz nagyon közel állt ahhoz az állapothoz, hogy semmiről se tudjon, így hát kénytelen voltak a tortát megtartani maguknak.. Hajnalfelé elkezdtek érdeklődni, hogy juthatnának haza. A faluban nem volt vasútállomás, de többen úgy tudták, a szomszédfaluból akkortájt van egy vonat. Kerítettek nekik egy viszonylag józan autó tulajdonost, aki vállalta, hogy elfuvarozza őket. Elbúcsúztak az ifjú pártól, akartak még nekik süteményt csomagolni, de köszönték nekik elég az a torta.

A vasútállomás kivilágítva, az állomásfőnök bent ült a pénztárban, nem volt kétségük, jókor érkeztek, vissza is küldték az autót. A vonat öt perce elment, a következő majd három óra múlva. Ők annyit nem vártak, elindultak gyalog. Celldömölk 5-6 km, nem túl nagy távolság, de nem éppen gyalogtúrához voltak öltözve. És az a torta!

Végül csak odaértek. A vonatra még várni is kellett. Ahhoz képest, hogy lakodalomból jöttek, éhesek voltak, szomjasak voltak és nagyon-nagyon fáradtak voltak. Vasárnap hajnalban semmi nem volt nyitva az állomás környékén, hogy legalább egy üdítőt ihattak volna.

A vonaton még a civil ruhás határőrök kötöttek beléjük. Obsidiannak kivételesen teljesen rendben volt a személyigazolványa, de Gy-nek csak budapesti bejelentett lakása volt, mindjárt rászálltak, hová megy, miért megy, kihez megy. Hiába mondták, együtt vannak, tovább kötözködtek. No igen, tipikus disszidálni szándékozó kinézetük volt azzal a talpas üveg tortatartón cipelt díszes tortával, ami egyetlen csomagjuk volt.