Márciusi tél - Tutyikának
2009. március 23. írta: obsidian1

Márciusi tél - Tutyikának

Hozzászólás helyett.

Túl vagyok az első szabad pénteken, a márciusi télben ülök a számítógép előtt, nézem a havas háztetőket, közben Tutyika írására gondolok. Fontosabbnak érzem annál, hogy a munkahelyemen néhány rövid mondatból álló kommentben reagáljak rá.

Irigylem őt? Hát a napsütésért mindenképp :D

És a bátorságért, amivel képes volt túllépni saját (látszólagos) határain.

Igen, túl korán kell dönteni, és ezzel sokan egy egész életre kényszerpályára kerülnek. Persze, váltani kellene, de nagyon kevés olyan embert ismerek, akinek az igazán sikerül A többség persze meg sem próbálja, legfeljebb magát győzködi, ő ennél sokkal jobbat érdemelne. Lehetséges, hogy valaki túllépjen a saját határain, sokan azonban már jóval előtte falakba ütköznek. Persze le lehet rombolni a falakat is, de mit tegyen az, akinek a személyiségétől ez távol áll. És akik a sokadik újrakezdés után sem találják meg az igazat.

Lépni kell, ha úgy érezzük, elfogy körülöttünk a levegő, megfojtanak bennünket a körülmények, de ne feledjük, önmagunk elől nem menekülhetünk.

Magyarázhatom magamnak, mennyire zseniális vagyok, ha magamat sem tudom meggyőzni, hogyan győzzek meg másokat?

Nemrég voltam üzemlátogatáson a győri Audiban. Nem hiszem, hogy azt a robotszerűen végzett, másodpercekre beosztott munkát szeretni lehetne. Mégis. Az ott dolgozók valószínűleg elégedettek. Örülnek, hogy egyáltalán van munkájuk, örülnek a magyar viszonyokhoz képest talán magasabb fizetésüknek, és mostani kényszer leállások idején talán hiányzik is nekik, nem is találják a helyüket.

Kell, hogy merjünk álmodozni. Aki eleve lemond álmairól, biztos, hogy csak vesztes lehet belőle. Meg kell találni az egyensúlyt az álmok és a lehetőségek között, hogy ne legyünk megkeseredett emberek azért, mert nem tudjuk maradéktalanul álmainkat.

Szarnék én a válságra, de mindenesély megvan rá, hogy a cég ahol dolgozom nem fogja túlélni a következő néhány hónapot. Én még bizakodó vagyok, mást igazán nem is tehetek, de van bennem egy tehetetlenség érzés.

Azt hiszem  nem leszek a kor hőse, talán nem is akarok..

A bejegyzés trackback címe:

https://zsolt51.blog.hu/api/trackback/id/tr38229916

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

11812 2009.03.23. 11:08:53

én sem a kor hőse vagyok, hogy úgy mondjam , de nekem is va negy álmom, nem is egy több, az egyik ugyanaz, mint....a NAGYBETŰSÉ.

11229 2009.03.23. 12:45:46

most olyan butának érzem magam ki a NAGYBETŰS?

11815 2009.03.23. 13:27:53

ÉLET! :) Mindig álmodozom... Kacskaringós az utam, nagyjából csak egy kis földút, nekem éppen megfelel.Hogy mi lesz majd? Akkori probléma, minek aggasszon most?

11229 2009.03.23. 13:42:45

az élet álma? soha nem értettem azokat, akik állandó aggodalomban élnek, jaj mi lesz holnapután

11213 2009.03.23. 13:49:50

ó istenem! mennyit változtak az álmaim! :) pont ma gondoltam arra, mennyire elhagytam az írást, milyen nagyon messze vagyok már attól, aki voltam, és mennyire nem akarok már az lenni, aki valamikor nagyon akartam...

11229 2009.03.23. 14:23:06

ha változnak nem baj:) csak ne mondj le róluk

13066 2009.03.23. 14:27:28

Az én korosztályom abban nőtt fel, hogy tanul, majd lesz egy munkahelye, s a legjobb esetben onnét is megy nyugdíjba, álmában sem gondolta, hogy 50 év de mos tmár mondhatjuk 45-től is, nem kap munkát mert "öreg" . Változott a világ s a mai fiataloknak már több "lábon" kell állni, hogy érvényesülni tudjanak, ez a nagybetűs élet. Ami pedig az álmokat illeti " Anyám könnyű álmot ígért"

11229 2009.03.23. 15:05:17

pénteken voltam egy nyugdíjas búcsúztatón, az illető 1967 óta dolgozzott a cégnél ilyen ma már elképzelhetetlen

15138 2009.03.23. 16:52:21

Obsidian, olyan jót mondtál. (azt hittem, fényképek lesznek) Én sajnos nem merek álmodozni. Hiába tudom, hogy kellene... És irigylem Tutyikát, meg mindenkit, akinek van célja, mert nekem nincs. Pedig, ami volt, elértem. Kéne új, de nem találok... Aztán ahhoz is nagy bátorság kellett, hogy nekiinduljon. Ma már azt se merném. Pedig fiatalon ilyen voltam... Ülök a langyos vízben, és csak a biztonság számít már. De tulajdonképp én se bánom :))

12799 2009.03.23. 18:20:10

Obsidian, szomorú, hogy kényszerből jött el a számvetés ideje. A helyzetről szólva nagyon jót írtál, hasonlóképpen gondolom én is.Drasztikusan változnak a viszonyok, velük az emberek. Aki 1967 óta dolgozott a cégeteknél, nehezen fog lemondani a baráti köréről, az önérzetének alapjairól, nem is ragozom tovább. Jó lenne megadni a gyerekeinknek ezt a "fílinget", ez az igazi álom.

12799 2009.03.23. 18:21:07

Obsidian, szomorú, hogy kényszerből jött el a számvetés ideje. A helyzetről szólva nagyon jót írtál, hasonlóképpen gondolom én is.Drasztikusan változnak a viszonyok, velük az emberek. Aki 1967 óta dolgozott a cégeteknél, nehezen fog lemondani a baráti köréről, az önérzetének alapjairól, nem is ragozom tovább. Jó lenne megadni a gyerekeinknek ezt a "fílinget", ez az igazi álom.

12214 2009.03.23. 18:21:54

Mindenkinek más az útja. Nem jó összehasonlítani magunkat másokkal.

12986 2009.03.23. 18:53:09

Drága Obsidián, cefet idők vannak, ha már ilyen gondolatokat csaltam elő Belőled egy olyan írással, amit valójában energiabombának szántam, vagyis megmutatni ugyanazt máshonnan. Amit leírsz, az egy adott helyzet, engem meg a megoldások hogyanjai érdekelnek, tehát minden, ami ezek után következik; engem ez hajt, ez éltet, ez az, amiben jó vagyok. Viszont én sem akarok örök újrakezdő maradni, úgyhogy mélyen megértem a fönt írtakat. Az ember egyszer révbe ér - és akkor legyen szíves a világ békénhagyni. Kívánok sokkal jobb gondolatokat és egy szebb jövőt, amiben szabadon lehet lélegezni.

11229 2009.03.24. 08:18:48

nefelejcs azt hiszem egy idő után mindenki vágyik rá, hogy egy kicsit üljön a langyos vízben, de van aki nem bírja sokáig úgy érzem én most bírnám

11229 2009.03.24. 08:26:11

akimoto ha nem szűnt volna meg ez előző cég, ahol dolgoztam, valószínűleg még mindig az lenne az első és az utolsó munkahelyem nem biztos, hogy az egyértelműen jó lenne, néha azért szükség van változásra a mostanit ideiglenes megoldásnsk gondoltam, és most már 18 éve itt vagyok, közben még mindig az elsőt gondolom az igazinak most már tényleg csak azt szeretném, hagyjanak békén

11229 2009.03.24. 08:28:36

Gigi nem is akarom én összehasonlítani másokkal, illetve nem úgy, hogy olyan szeretnék lenni, vagy azt az utat szeretnék bejárni, mint mások

11229 2009.03.24. 08:50:31

tutyika valamikor elképzelni sem tudtam szörnyűbbet, mint valaki megállapodik révbe ér ha nem ilyen helyzet lenne, valószínűleg akkor is hasonló gondolataim támadtak volna, amiért én nem tudtam, nem mertem váltani

15138 2009.03.24. 12:43:13

18 év az rengeteg...az már állandó munkahely :)

11229 2009.03.24. 12:54:39

hát tényleg rengeteg:)

12799 2009.03.24. 14:16:58

Obsidian, most jut eszembe: régebben még hűségjutalmat is kaptunk, ha nem ugráltunk egyik munkahelyről a másikra. Lehet, hogy most az ellenkezőjét díjazzák? Te viszont úgy vagy jó, ahogy vagy, az állandóság kedvelhető. :)

11229 2009.03.24. 14:55:12

nálunk elvileg még mindig van hűségjutalom a 15 évest még megkaptam inkább csak jelképes összeg
süti beállítások módosítása