Nincs mese, most már meg kell születnem.
Nem nagyon akaródzott. Kórházban születem, ami akkor még ritkaságnak számított. A falubeli gyerekeket Lina néni a bábaasszony segítette napvilágra. Már akkor is különcnek számítottam.
1951.08.31. pár perccel éjfél előtt. Talán még csaltak is egy kicsit, hogy ne legyek év vesztes.
Így aztán a katonasággal bezárólag mindenhol én voltam a legfiatalabb és egyúttal a legkisebb is.
Próbálom felidézni az első emlékeimet. 3-4 éves koromig csak néhány nagyon elmosódott halvány kép rémlik fel. Az a ház, amit béreltek a szüleim hasonló elrendezésű volt mint a nagyapámé, de a konyhából csak a nyitott tornácon keresztül lehetett átmenni a szobába. Megmaradt bennem egy kép, ahogy esténként vonulunk át a tornácon a szobába. Nem tudom, miért maradt ez meg bennem, talán volt az esti lefekvésnek valami szertartás jellege. Említettem már, első emlékeim közé tartozik a nagybátyám halála. Igazából, csak valami éjszakai riadalomra emlékszem, a többit inkább csak a későbbi elbeszélésekből ismerem. Rémlik még egy mozdulat, ahogy belekapaszkodom az abroszba. Állítólag lerántottam és apám zsebórája is összetört, valószínűleg ki is kaptam érte, de bennem csak az a mozdulat maradt meg.
A húgom három évvel fiatalabb nálam, de rá is már csak mint tipegő kislányra emlékszem.
Bármennyire szeretném is, nem tudom felidézni azt a pillanatot, amikor felfedeztem, hogy én én vagyok. Pedig állítólag olyan sokat filozofálgató kisgyerek voltam, biztos foglalkoztam ezzel is.
Egy megkerülhetetlen időpont. 1956. októbere.
Volt valamilyen izületi gyulladásom. Amire emlékszem: Nyirkos, ködös reggeleken pokrócokba burkolózva megyünk szekéren a szomszéd faluban (Káld) levő körzeti orvoshoz, hogy beadja nekem az injekciót. Elvittek Szombathelyre is a kórházba, de abban a bizonytalan helyzetben nem mertek otthagyni. Állítólag az utolsó még közlekedő vonattal mentünk haza. Ekkor kaptam egy igazi zöld lódenkabátot is, amit aztán évekig hordtam. Nem voltam egy gyorsan növő gyerek. Azt mondták, egy tehén árát költötték ekkor. Kész istencsapása voltam.
folyt.
