Képregény a színpadon 

„Mihály hallgatta. Hazamegy. Megint megkísérli azt, ami tizenöt éven át nem sikerült: konformizálódni. Talán most sikerül. Ez a sorsa. Megadja magát. A tények erősebbek voltak nála. Megszökni nem lehet. Mindig ők az erősebbek, az apák, a Zoltánok, a vállalatok, az emberek.

Apja elaludt, és Mihály kibámult az ablakon, a hold fényében próbálta kivenni a toszkán hegyek körvonalait. Életben kell maradni. Élni fog ő ö is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.”

Holdvilág és utasa. Ezzel a címmel mutatta be a zalaegerszegi színház Forgách András művét.  Már a cím is jelzi, nem a regényt kapjuk. Az előző évadban még az eredeti címmel szerepelt a műsortervben, de akkor valamilyen ok miatt elmaradt a bemutató. Most az előzetes műsortervben a fantáziadús U&H címen szerepelt.

Mit várhatunk egy ilyen átírástól. Természetesen önálló darabként is meg kell állni a helyét. A színházban annak is teljes értékű élményt kell kapnia, aki egyetlen sort sem olvasott Szerb Antaltól, ugyanakkor valamennyire meg kell őriznie az eredeti regény szellemiségét is.

Amikor megláttam, hogy ezt a bemutatót tervezik, erős kételyeim voltak, hogy sikerülhet-e. Be kell látnom, hogy tévedtem. Egy kicsit talán képregényszerű lett, de ezt egyáltalán nem rosszallóan mondom. Nagyon erőteljes képeket kapunk, megragadva a fontos csomópontokat. A különböző időpontokban játszódó jelenetek követése nem mindig egyszerű, de nem is lehetetlen.

A darab fogadtatása elég vegyes volt. Azt hiszem sokan azt a helyzetet voltak képtelenek elfogadni, hogy valaki a nászútján rosszvonatra száll, és el kezd bolyongani. Talán nekik nem is jelentett soha gondot konformizálódni.