Katonaság.
Szóra sem érdemes. Nem én voltam.
Jó, nem egy burokban csináltam végig, de sohasem azonosultam vele.
Még mindig vannak, akik azt mondják ők a katonaságnál váltak férfivá, és igenis szükség van a katonaságra. Komolyan gondolják? Hát én mindent megtettem azért, hogy rám ne legyen hatással. Egy valamire jó volt, leszámoltam azzal az illúzióval, hogy az én generációm különb, mint az elődeink. Voltak persze figyelmeztető jelek. Apróságok. Teljesen normális emberek mutogatták a gyufaszálakból készült őrtornyot, vagy a csipketerítőt, amit a katonaságnál készítettek. Semmi bajom azzal, ha valaki csipketerítőt készít, de nekik civilben eszükbe sem jutott volna ilyesmi.
Augusztus 31-én ünnepeltem a 18. születésnapomat agy jó bulival az ifiparkban, szeptember 1-én pedig irány Ganz-Mávag kultúrház. Sok sorakozó, meztelenre vetkőzés, sőt meztelen elvtársak sorakozó. Délutánra megtudjuk: irány Börgönd. Egy hadnagy kísér bennünket, legközelebb csak télen találkozunk vele, amikor előadást tart a kétaknás kályhában való fűtés rejtelmeiről. Csak azt nem közölte velünk, hol lehet éghető szenet találni. Azt csak lopni lehetett.
Börgönd olyan 8km-re van Fehérvártól, a Móri-árok folytatásában, ennek a téli hófúvások idején volt jelentősége. Jó párszor végiglapátoltuk a Fehérvárra menő hadiutat. Azóta sem esett annyi hó.
Légvédelmi rakétások. Minden nagyon de nagyon titkos, talán még a létezésünk is. Tantermek a laktanyán belül külön objektumban. Vécépapír kivételével semmilyen papírt se ki, se be. Vécépapírt használunk levelezésre, muszáj valamivel eltölteni az időt az unalmas egyéni tanulás alatt. A jegyzetfüzetek oldalszámozva, lepecsételve: szigorúan bizalmas. Még az Ohm-törvény is.
Szerencsénk volt, hogy a századunknál összesen 3-4 öreg katona volt, így megúsztuk a szívatásokat. A rajparancsnokaink az első 2-3 hónapban csapatgyakorlaton levő tisztiiskolások voltak. Csak annyit foglalkoztak velünk, amennyi feltétlenül szükséges volt. Utána közölünk neveztek ki rajparancsnokokat. Néhányan nagyon komolyan vették magukat. Meg akarták mutatni, hogy nem érdemtelenek.
Amúgy tényleg nem volt rossz dolgunk. A kiképzés viszonylag laza volt. Fokozott harckészültség címén kiemelt zsoldot kaptunk, később még őrvezetői pótlékot is. Egészen gazdagnak érezhettem magamat. Ekkor szoktam rá a rendszeres könyvvásárlásra. Olvasni is sokat tudtam, mert időnk aztán volt bőven. Ekkor tanultam meg ultizni is. Nem állítom, hogy tudok.
Egyetlen dolgot vettek komolyan, a létszám 2/3-nak állandóan a laktanyában kellett lenni, így elvileg háromhetenként kaphattunk eltávot. Félév után előléptettek bennünket őrvezetővé, és kihelyeztek harci osztályokhoz. Én maradtam ugyanabban a laktanyában csak másik épületbe kellett költözni, és mindennap kivonultunk a kb. 2 km-re levő külső objektumba. Itt már voltak öregkatonák is, de az őrvezetői rang védettséget is jelentett. Mindjárt három helybenjárással kezdtem. Kezdetben a mi szakaszunk terhére engedték el nagyobb létszámban az ott levő régi katonákat, amikor végre rám került volna a sor, teljesen ártatlanul kaptam egy hét laktanyafogságot, ami önmagában nem nagy ügy, de mint fenyített katona nem kaphattam eltávot. Aztán teljesen érdemtelenül kaptam három nap jutalom szabadságot.
Egy dologra büszke vagyok. Mindenki őrmesterként, vagy törzsőrmesterként szerelt le közülünk, én lettem az egyetlen szakaszvezető. :D
Folytatás
