Vigyázat politika
Árpádsávos zászló leng(ett) a megyei rendőr főkapitányság előtt.
„Ráadásul a nemzetiszocializmus Európa-szerte egyfajta ifjúsági szubkultúraként működik, viselkedésmintákat, beszédmódot, öltözködési stílust kínál, és közösségi élményt tud nyújtani. Egy időben a baloldal, sőt a szélsőbal játszotta ugyanezt a szerepet, most a szélsőjobb van soron. Valami mindig kell, mert a humán egyedek életútjának egy korai szakaszában erőteljes csordaszellem uralkodik, és ha már összejöttek, muszáj elütniük az időt valahogy. Az agyasabb generációk ilyenkor szeretkezni szoktak, a kevésbé agyasak masírozni. Most nem a hair, hanem a skin jegyében vagyunk, tehát marschieren, kampfen, kratzen, beißen. De majd ez is elmúlik valahogy.”
(Váncsa István)
Úgy legyen! Múljon el minél gyorsabban!
Lehet, hogy felül kell vizsgálnom a nézeteimet. Mégiscsak lehet valami haszna a sorkatonaságnak is. Aki örömét leli masírozásban, élje ki magát benne, amire véget ér a szolgálat jó esetben meg is unja, ha pedig nem az úgyis reménytelen eset, és megérdemli a sorsát. Abban persze nem hiszek, hogy egyik generáció agyasabb a másiknál. Vannak domináns irányzatok, amelyek esetleg elnyomják a többit, de talán minden generáció színesebb, mint a róla kialakult kép.
Árpádsávos zászló leng(ett) a megyei rendőr főkapitányság előtt. Talán jelenteni kellett volna a rendőrségnek, valaki orvul, az éj leple alatt egy hatalmas zászlót állított az épület elé?
Kinek a felelőssége, hogy ez megtörténhet. Végül is már annyira természetes, miért is tiltakozna ellene bárki is. A rendőrség csak nem tűri el közvetlen környezetében a törvénytelenséget, és miért tűrne el egy olyan jelképet, amivel nem akarnak azonosulni.
Persze költői kérdés. Mire számíthatunk, ha egy vezető politikus büszkén vállalja, hogy szabotálja egy jogerős bírósági ítélet végrehajtását? Körülbelül itt tart a jogbiztonság ma Magyarországon. Nemsokára úgyis az lesz a törvény, amit ők akarnak. Velük kezdődik minden. Istenem, de sokan gondolták már ezt. Egyébként is: A JÖVŐ ELKEZDŐDÖTT! Ugye emlékszünk? Hát ez lett belőle.
Az EP választások után azt mondta nagy vakondok vadászunk, mindenkinek érdemes elgondolkodni az eredményeken. Igen, neki is. Azon, hogy semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy a gárdisták a Sándor palota előtt tettek esküt. Azon, hogy a fasiszta veszélynél sokkal károsabbnak tartotta, a fasiszta veszéllyel való fenyegetőzést.
Mi az, ami nélkülözhetetlen egy csorda számára? Természetesen egy könnyen azonosítható ellenség. Magyarországon magától értetődő, hogy ez a cigányság. Az emberek nagy részében mindig is volt egy fajta ellenérzés a cigányokkal szemben, sokszor talán megalapozottan is, de ezt egy kicsit szégyellni valónak, nyíltan nem vállalhatónak tartották, de amikor kiderült, hogy van egy szervezet, amelyik nyíltan cigányellenes, és ebben senki nem talál semmi kivetnivalót, mindent törvényesen csinálnak, és csak valós problémákra mutatnak rá, hát átszakadt egy gát, és az eddig rejtőzködő rasszizmus a felszínre tört.
Valós problémák. Balázs, a kissé együgyű udvari munkás minden termelési tanácskozáson felszólalt, és valós problémákat vetett fel, mégsem jutott senkinek sem eszébe, hogy javasolja a cég vezetőségébe.
Hogy az ország lakosságának 15%-a nem rasszista és nem fasiszta? Talán tényleg nem. Ettől még arra fognak szavazni, aki „szebb jövőt” ígér nekik, még ha tudják is, hogy nem fog megvalósulni, de olyan jó hinni benne.
Szoktuk gúnyolni az oroszokat, hogy mindig szükségük van egy cár atyuskára. Mi talán nem egy bölcs vezérre vágyunk állandóan?
Amúgy bárkiből lehet ellenég. Egy szerencséjük van a melegeknek, hogy ha az utcán találkozunk velük, nem tudjuk, hogy éppen egy meleggel találkoztunk. Így csak akkor lehet ellenük demonstrálni, amikor ők is demonstrálnak.
Nemrég véletlenül kezembe került, egy Vas népe, benne nagy szalagcím: Legyőzni a gonoszt!
Kíváncsi lettem, milyen gonoszt kell már megint legyőzni. Közvetlenül a heiligenkreuzi hulladékégető képviselte a legyőzendő gonoszt, de azért megjelent Ausztria is, mint a gonosz birodalma. Lehet, hogy ebben is benn van még Orbán Viktor „osztrákvircsaft”-jának hatása.
„Azt kérdezem tehát, és nem először az ország legnagyobb elméitől, hivatásos és amatőr demokráciavédőitől, hogyha esetleg úgy alakulna, és a magyar nép többsége úgy döntene egy referendumon vagy épp választáson, hogy ennyi szép esztendő után most már újra egypártrendszert és diktatúrát akar, mégpedig erős kezű, teljhatalmú vezérrel, némi kisebbség-rendszabályozással, mérsékelt és maximálisan humánus numerus claususszal, továbbá Trianon- és holokauszt-felülvizsgálattal, tehát ami kell a szebb és boldogabb magyar jövőhöz, akkor mi a fészkes fene a teendő?”
Ezt a kérdést valamikor tavaly szeptemberben tette fel Megyesi Gusztáv, és idéztem én a blogomban. Azóta nap mint nap közelebb kerültünk ehhez a lehetőséghez, és országunk legnagyobb elméi, hivatásos és amatőr demokráciavédői semmi jelét nem mutatták, hogy lenne valamilyen válaszuk erre a kérdésre. Senki, akire esetleg hallgatnának az emberek, nem mondta ki, ez az út nem a szebb jövőbe, hanem tragédiába vezet.
Mi tehát teendő?
