Mindenféle, az elmúlt hetekről

Mindenféle, az elmúlt hetekről

Hózik.

Nem nagyon, de szállingózik.

Próbálom felidézni a gyerekkori havazások hangulatát. Nem megy. Valami végleg megváltozott. Én vagy a világ?

Eléggé hanyagoltam mostanában az írást. Vagy időm nem volt, vagy kedvem, vagy lehetőségem. És...

Tele a hócipőm. Nekem is.

Nem szívesen írok a blogolásról magáról, nem lenne jó, ha teljesen belterjessé válna. Különben is már lerágott csont. Mégis. Egy heti távollét után örömmel és fokozott kíváncsisággal tértem vissza a nolblogra, hogy aztán mindjárt el is menjen a kedvem. Természetes, hogy vannak néha összezördülések. Írásban nincsenek azok a metakommunikációs jelek, amik esetleg figyelmeztetnének, most rossz irányba megyünk, és amire észrevesszük, már késő, már minden elromlott. Ami igazán zavar, vannak, akik minden egyes vitát háborúvá akarnak fokozni. Csak az alkalomra várnak, és azonnal csatlakoznak valakihez.

És az a sok önjelölt szerkesztő, aki meghatározná, milyen írások jelenhessenek meg a nolblogon. Nem értek egyet velük, mégis csak elgondolkodtat, mit keresek én itt, ha ennyire nem felelek meg egyesek elvárásainak.

— Az utóbbi időben nyilvánosan is beszélt politikai nézeteiről. Erre korábban nem nagyon került sor.

— És a jövőben nem is fog.

— Miért?

— Mert félek.

— Mitől?

— Egy szélsőjobboldali internetes honlap közzétette a címem és telefonszámom. Felszólították a híveiket arra, hogy gyújtsák fel a házam, továbbá „régi magyar szokás szerint” szerezzenek maguknak egy szolgát a túlvilágra. Ezt sem lehet félreérteni.

(Részlet Vig György és Vágó István beszélgetéséből a Nők Lapjából.)

Na most lebuktam, miket olvasok:)

Nem kell félni? Ez normális?

Most tél van...

Igen. Miért gondolják annyian, csak egyfajta igazság létezik? Miért érzem azt, ha valaki hangosan követeli az igazságot, igazából bosszúállásra gondol? Miért hiszi bárki, ha valaki nem úgy gondolkodik, mint ő, az kiirtandó ellenség?

Miért fogadunk ingerülten minden eltérő véleményt? Miért érezzük magunkat felhatalmazva arra, hogy megszabjuk, mi jelenhet meg? Például a nolblogon.

Maradok a nolblogon.

KARESZ HÜJE

GYÖNGYI HÜJE

csak én vagyok okos

énnekem a segemben is felyem van.

(Weöres Sándor)