Tutyika ismét kiprovokált belőlem egy postot.

Tutyika ismét kiprovokált belőlem egy postot.

Hogy házasság valójában nem létezik, fájdalmas és felszabadító gondolat egyszerre. Első olvasásra mellbevágó. Hát akkor miben éltem én 35 évig? Minek nevezzük két ember több évtizedes együttélését? Na jó, tegyük félre a fogalmakat. Talán a házasság, mint intézmény tényleg nem is létezik.

Hogy ketten együtt élnek, egyáltalán nem biztos, hogy össze is tartoznak. Még eljátsszák a szerepeiket, de már maguk is tudják, hazugság az egész. Kifelé még fenntartják a látszatot, de némán vagy hangosan gyűlölködve élnek egymás mellett. Van, amikor már a látszat sem számít, de anyagi okokból volt vagy megfelelési kényszerből mégis együtt élnek. Vannak olyan ismerőseim, akik két évig még a szüleik elől is titkolták, hogy elváltak. Gondosan játszották a házaspár szerepét, nem tudom, milyen valós vagy vélt elvárásoknak akartak megfelelni.

Egy kapcsolatban felelősséggel tartozunk egymásnak.

„Felelőséggel tartozol, ha számít rád egy jóbarát.”

(Kisherceg)

És ez a felelősség sokkal nagyobb, mint amennyivel önmagunknak tartozunk. Aki nem képes vállalni ezt a megnövekedett felelősséget, alkalmatlan egy tartós kapcsolatra. Természetes, hogy a felelősség lemondással is jár, és el kell tudni fogadni a másik lemondását is. Néha az talán nehezebb, mint magunknak lemondani valamiről. A lemondást soha nem szabad kierőszakolni, érzelmi zsarolással sem. (Ha szeretsz, akkor nem …) De nem lehet érzelmi zsarolás eszköze sem. (Én mindenről lemondtam miattad, de te arra sem vagy képes…)

Lehet hinni a barátságban, szeretetben, kötelességtudatban, közös anyagiakban vagy a szexben, hisz ez mind szükséges, mind jelen van egy házasságban, igazából mégiscsak egymásban kell hinni. Jó esetben meg lehet találni azt az utat és azt a tempót, amit mindketten saját útnak és saját tempónak érezhetnek. Persze kell hozzá szerencse is, de munka is. Az soha nem elég egy házassághoz, hogy félünk a magánytól.

A pina kérem háborúkat indít el, óriási birodalmak buktak el miatta?

Lehet. Cherchez la femme…

De lehet, hogy  a pina csak ürügy, és az igazi ok a bosszúvágy, a sértett büszkeség, a birtoklásvágy vagy a hatalomvágy. És hát egy házasság azért mégiscsak többet jelent egy pinabérletnél – ha csak annyi, akkor nem is érdemes beszélni róla – és szexet sem illik büntetésre vagy jutalmazásra használni, lehet ugyan, de semmi jó nem származik belőle, így egy házasságon belül nem igazán ad hatalmat a pina.

A férfi tesz értékké egy nőt? Sztereotip társadalmi elvárások szerint talán igen, de csak ha a nő önmagában is értékes, és akkor egyben értékké tesz a hozzá tartozó férfit is, persze csak ha ő is érték önmagában is. Szóval növelhetik is, de csökkenthetik is egy más értékét.

Mindannyian rakosgatjuk a saját puzzlénkat, mindig van valami, ami nem illik a képbe, hacsak nem csalunk, de miért csapnánk be önmagunkat, végül jön a gomböntő, és csak reménykedhetünk, hogy eléggé különlegesnek talál bennünket.

Igen mindenből tanulni próbálunk, a hibáinkból is, vigyázunk arra, ne kövessük el ugyanazt kétszer, de annyi hibalehetőség van, miközben nagyívben kerüljük az egyiket, beleszaladunk egy sokkal nagyobba. Soha nem leszünk tökéletesek. Talán nem is baj. Ki szeretne önmaga istene lenni?