Napló féle
Napló féle
477 km. Ennyi a távolság oda-vissza a lakásom és a kutrica parti helyszíne között. Amúgy nincs jelentősége. Evvan, ha valaki a világvégén lakik. Vagy még azon is túl. Csak egy kicsit fárasztó. Néha mégiscsak ki kell mozdulni a megszokott környezetből, és ez agy olyan társaság, aminek a kedvéért érdemes kimozdulni. Jó lenne, ha nem kellene azzal foglalkozni, mennyibe kerül egy tank benzin. Nem számít, megspórolom a cigin. :DDD
Hogy egy kötetben szerepeljek Diurnusszal – még, ha az csak egy példány is – legalább annyira valószínűtlen, mint verbunkust táncolni egy puerto ricoi lánnyal. Mindkettő megtörtént. :DD
Március 15. általában kitűnő alkalom szokott lenni a tavaszi veteményezéshez, hát ma reggel még havazott. Pici azért gondoskodott róla, hogy ne maradjunk kertészkedés nélkül. A szobanövények egy részét ültettük át.
Cinikus lennék. Jó lenne érezni, hogy sok emberrel együtt dobban a szívem, de valakik elvették ezt tőlünk. Sajnálom.
Visszaemlékezve. Egyetemista koromban majdnem minden évben tankör kirándulást szerveztünk ilyenkor. Volt, amikor kifeküdtünk napozni a domboldalra, és volt, amikor hógolyóztunk.
Az itthoni inernetem valamiért allergiás a nolblogra, lehet, hogy nem sikerül feltöltenem, marad kőkorszaki módszer.
